Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)
V. Gönczy a tanítóról és képzéséről
zett az állami tanítóképzés megalapozása terén. Sokat fáradozott a tanítóképzők mellett felállítandó internátusok ügyében is. Minisztériumi tisztviselőként Gönczy jelentős befolyással volt a tanítóképzők fejlődésére. A tanítóképzést a népiskola emeltyűjének tartotta, s működése idején számos állami tanítóképző szervezése és fejlesztése körül szerzett érdemeket. A tanítóképzők látogatásakor gyakran javasolta a szemléltető és a foglalkoztató eljárások alkalmazását. Neki is része volt abban, hogy 1881-ben az állami tanítóképzőkben bevezették a négyéves tanítási időt, s igen célszerűen osztották el a tanítási anyagot. Az 1868. évi népiskolai törvénynek a tanítókról és a tanítóképzésről írott fejezeteiben — Eötvös József messze mutató elvei mellett —- több oldalról realizálódtak Gönczy Pál célkitűzései is. A törvény a tanítói pálya társadalmi rangját, megbecsülését és kuturális szintjét igyekezett előmozdítani azokkal a követelményekkel, melyek szerint tanító csak az lehet, aki nyilvános képzőben eredményesen vizsgázott, oklevelet nyert. A nem okleveles, de már működő tanítók számára megadta a lehetőséget jártasságuk igazolására, illetve póttanulásra kötelezte őket (133. §). A 147. § szerint a tanítói testületek évenként egyszer, a járási körök pedig évenként kétszer értekezletekre jönnek össze. A későbbi rendelkezések előírása szerint az értekezleteken pedagógiai kérdéseket kell megvitatni. A tanítóképzőkről szóló VII. fejezet 83. §-a kimondta, hogy a tanintézetekhez legalább 2 holdnyi kertet csatoljanak, és ezáltal biztosítsák a növendékek gyakorlati oktatását a földművelésben, a gyümölcs- és szőlőtermesztésben. Más paragrafusok kötelező tárgyként sorolják fel a gazdaságtant a gazdasági és kertészeti gyakorlatokkal, valamint a tanítás gyakorlását a gyakorló iskolában. A tanítóképzőkben a kertészetre és a női foglalkozásokra a természettan és a természetrajz keretében kellett helyet biztosítani. Önálló tárgy volt a gazdasszonyság a háztartás szabályaival s a női munkák. A törvény ilyen irányú előírásának tényleges megvalósítására utal például Kiss József tanulmányi felügyelő jelentése, amely szerint a debreceni református tanítóképzőben az 1870-es évek végén jól hasznosított iskolakert volt. Erről így ír: ,,. . .az intézet növendékeinek számára a főiskola tóczóskerti egy hektár és három ár területű gyümölcsös kertje áll rendelkezésére azért, hogy a m. kir. gazdászati intézetben szerzett ismereteiket a gyakorlat terén is azonnal alkalmazzák. — A nevezett hat táblára felosztott gyümölcsös kertben az egyes táblákat szőlősor veszi körül. — Mivel a Il-od évesek tanulják a kertészetet és a gyümölcsfa tenyésztést ; ugyanazért a kiosztás alkalmával minden két növendéknek 1 ár és 90 • méter föld adatott át, melyen egy sor (6 drb) termő gyümölcsfa van és hozzá 11 méter hosszú szőlősor tartozik. Úgy a földet, mint a fákat és a szőlőt a növendékek maguk mívelik, még pedig saját hasznukra." 73 Gönczy Pálnak a tanítóról alkotott nézetei, gondolatai értékállóknak bizonyultak.
