Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

VI. Pedagógiai nézetei

PEDAGÓGIAI NÉZETEI „A tiszta szív és ismeretekben gazdag fő olyan kincsek, melynek áldásai végnélküliek.'''' (Gönczy Pál) A nevelés jelentőségéről. — Gönczy Pál az iskolát, az iskoláztatást fontos közügynek, társadalmi érdeknek tekintette. Az egyik helyen erről így írt: ,,. . .ki ne kívánná, hogy a nép bármely tagja ügyesen ne tudjon beszélni, rajzolni, írni, olvasni; ki ne kívánná, hogy a haza földjét a haza múltját, annak még utolsó polgára is ne ismerje. És nem természetes dolog-e, nincsen-e a nép életérdekeivel szoros kapcsolatban, hogy a keze alá eső természeti tárgyakat (természetrajz) a munkáját elősegítő, néha gátló természeti tüneményeket, ezek törvényeit közelebbről ne ismerje."

74 A nevelésben kereste az egyén boldogulásának, sőt emberré válásának nélkülözhetetlen eszközét is. Ezért a nevelés problémái iránt mindenkinek érdeklődnie kell akár pedagógus, akár szülő. Szemében egyetlen szülő sem indokolhatja e kérdés elhanyagolását időhiánnyal. Munkáiban sietett eloszlatni azok tévhitét is, akik a nevelést azonosították a tanítással. Helyesen emelte ki: „A gyermeket nem egyedül a tanulmányok tanításával kell és lehet nevelnünk; nevelnünk kell azt születése napjától fogva, már a bölcsőben."

75 Gondolkozásában ígynyer jelentőséget a családi nevelés. A családi nevelésről. — A családi nevelésben mindkét szülő, de különösen az anya felelősségét hangsúlyozta. Szerinte a szülők őrzői a gyermek testi és szellemi épségének, egyszersmind megalapozói erkölcsi felfogásának is. A gyermek szellemi fejlődését és jellemét bizonyos tekintetben a családi nevelés függvényének tekintette. Gönczy szerint a családi nevelés legfőbb feladata a gyermek következetes szoktatása a jóra és a nemesre. Erkölcsi téren különösen fontosnak tartotta az akarat helyes irányú alakítását. Annak elérése lebegett szeme előtt, hogy már a gyermek igyekezzen és tudjon is uralkodni indulatain. Joggal figyelmeztette a szülőket: a gyermeki akaratot : „. . . már az első napokban rossz akarattá is lehet képezni — kényeztetéssel."

76 A családi nevelés másik feladatát a gyermek természetes tevésvágyának gyümölcsöztetésében kereste. Főleg a munkának tulajdonított igen nagy fontosságot. Az volt a véleménye, hogy a szülők fogadják el a gyermek segíteniakarását, mert ennek helyes kiaknázása sikerélményt nyújt neki. Rendkívül nagyra értékelte az eszmélni kezdő gyermek minden apró tevékenységét, játékát. A játékban a munkálkodó természet olyan megnyilvánulását látta, amit érdemes a szülőknek is megfigyelni és felhasználni. A következő feladatot így fogalmazta meg: „A gyermek első éveiben ügyelnünk kell jelleme kifejtése és megszilárdítása mellett értelmi fejlődésére is, melyre épen nem tanítással, például betűk ismeretével, hanem azáltal kell hatnunk, hogy figyelmét a mindennapi tárgyakra forditsuk s beszélgetésünket úgy irányozzuk hozzájok, hogy akarat ellen is kérdezősködni és okoskodni kénytelenittessenek."

77 Szerinte a családi nevelés e téren akkor eredményes, ha a gyermek helyes fogalmakat alakít ki az őt körülvevő világról. Ha ez sikerült, már sokat tettek a szülők az iskolai munka elősegítéséért. A családban folyó értelmi neveléstől nem azt várta, hogy előre megtanítsák a gyermekeket írni és olvasni.