Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)
III. Tevékenysége a népiskolai törvény meghozataláért és végrehajtásáért (1867-1892)
Csengerynek adott válaszát, mert úgy érezte, hogy közelebb áll hozzá a népoktatás ügye. Közben az eötvösi felterjesztés következtében 1867. június 16-án a királytól megérkezett osztálytanácsossá való kinevezése. Ezzel minisztériumi tisztviselő lett. A minisztériumi munka nem volt könnyű feladat. Nemcsak a szervezeti keretek voltak kiépítetlenek, nemcsak a tanügyigazgatási tapasztalat hiányzott, hanem a hatalmát megőrző főpapság és a világi nagybirtokosok jelentős ellenállásával is meg kellett küzdeni. A haladás útjában álló feudális erők gáncsoskodása ellenére a minisztérium vállalta a legnehezebbet: a népiskolai törvény kidolgozását, elfogadtatását és elindítását a megvalósulás útján. Ebben a hatalmas munkában neki is fontos szerep jutott. A minisztérium már előre gondolt a nehézségekre. Csengery, hogy a népiskolai törvényt előkészítse, a Budapesti Szemlében több állam iskolaügyét ismertette. A munkába bekapcsolódott Gönczy Pál is . A lapban Poroszország és Svájc iskolaügyével foglalkozott, ezt ismerte legjobban. írásainak címe: Poroszország iskolaügye a XIX. században; és Vázlatok a svájci köz-, különösen a népoktatás köréből. A két cikk közlésével utat akart mutatni az ország közvéleményének a hazai közoktatás jövőjét illetően. Majd ennél is tovább ment. 1868 elején jelentette meg Népoktatás Magyarországban című munkáját. Cikksorozatában a hazai alsófokú oktatás problémáit igen sokoldalúan elemezte. Megállapításainak jelentős része tükröződött a későbbi népiskolai törvény alapelveiben. Haladásra ösztönző tanulmányában helyesen jegyezte meg, hogy utóbb valamennyi országban sokat tettek a népnevelés ügyéért, de mi nem sokat tettünk. Mulasztásunkat nem lehet indokolni sem a szegénységgel, sem a politikai elnyomatással. Ha más népektől nem akarunk lemaradni, ha gazdasági jólétet akarunk művelődni kell. Cikkében az állam kötelességének részletezése után bemutatja a népoktatási intézetek típusait. Legyenek kisdedóvó intézetek, alsó népiskolák ismétlő tanfolyammal, legyenek felső népiskolák vagy polgári iskolák, népoktatási szakiskolák (gazdasági, ipari) és humanitási iskolák, az árva és romlott erkölcsű gyermekek számára. Az alapcél elérése érdekében a tanítóképzés színvonalának emelését, a tanügyigazgatás átszervezését és az állam közvetlen felügyeletét javasolta az iskolák felett. Nagy feltűnést keltett munkájában merített ugyan a svájci népoktatás szervezetéből is, de a külföldi példát mindenben a hazai viszonyokra alkalmazta. A sajtó lépései a népoktatás ügyében nem voltak jelentéktelenek. Amikor az 1868-as népiskolai törvényjavaslattal kapcsolatban Eötvös levelet intézett Ferenc Józsefhez, a sajtó hatásáról így vallott: ,,. . .a kormány azt sem nézheti közönyösen, hogy midőn az összes hazai sajtó a népnevelést oly nagy érdekül tünteti fel, melynek a kor jelen követelménye szerint való minél előbbi szabályozását a nemzeti becsület kívánja, mert e szabályozás halasztása annak bizonyságául volna tekinthető, hogy a nemzet önrendelkezési jogának visszanyerése után. .. szellemi érdekeinek fontosságát felfogni nem képes." 39 1868 nyarán Eötvös József beterjesztette az országgyűlés elé a polgári szemléletű népoktatás alapját képező törvényjavaslatot. Sokat engedett ugyan 1848as célkitűzéseiből, mégis csak valamennyi munkatársának összefogásával sikerült a javaslatot törvényerőre emelni. Az egyházak messzemenően beleszólhattak az iskoláztatás ügyeibe, mégis, egyik legnagyobb akadályozói voltak a haladásnak. Gönczy a vitatott törvényjavaslat közvetlen megfogalmazásában nem vett részt.
