Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)
Nagy Sándor: A Hajdúkerület büntetőbíráskodása a XVIII. században
kirendelt 5—6 hatósági tanú jelenlétében. A boncolásról a mai szakszempontokat is kielégítő jegyzőkönyvet készített részletes orvosi véleménnyel. 24 Ha a boncolást borbélyok végezték, a boncjegyzőkönyvet Weszprémivel felülvizsgáltatták. 25 Amikor a nyomozás már elég adatot derített fel, a vádló a periratokba bejegyezte vádindítványát. Tüzetesen megjelölte az elkövetett cselekményt, s a legtöbbször azt a törvényes rendelkezést is, amely a cselekményt tiltotta, vagy amelynek alapján a büntetés kiszabását kérte.Lopási ügyekben a Tripartitum I. Rész 15. titulusára, 26 ritkábban az 1723:12. tc-re 27 hivatkozott, előbbi alapján halál, utóbbi alapján példás büntetés kiszabását kérte. Orgazdaság esetén Zsigmond 6. Decretumának 24. articulusát, az 1659:17. tc-t jelölte meg, amelyek ezt a cselekményt halálos büntetés terhe alatt tiltották. 28 Paráznaság miatt igen sok eljárás indult. Ezek miatt többnyire a Tripartitum I. Rész 105. titulusa alapján halálbüntetés kiszabását kérte, 29 ritkábban Ulászló 7. Decretumának 47. articulusára 30 és az 1723:12. tc-re 31 hivatkozott. Az ember élete elleni bűncselekmények miatt a Tripartitum I. Rész 15. titulusa 32 alapján, s emellett még az 1723:11. tc. 33 felhívásával vagy csak ennek a törvénynek a megjelölésével indítványozta halálbüntetés kiszabását. 34 Ezekben a bűnügyekben is találkozunk olyan vádindítvánnyal, hogy amennyiben a beszerzett bizonyítékok nem lennének elegendők a vádlott elítéléséhez, rendeljék el tortúra alá vételét. 35 Káromkodás miatt indított bűnügyekben az 1563:42, 1659:42., és 1723:110. tc-re, 36 katolikus papok sérelmére elkövetett rágalmazás 37 és vallás elleni bűncselekmények miatt az 1723:12. tc-re 38 alapította a vádat. Sokszor viszont nem hivatkozott törvényre, hanem — mivel általában a legszigorúbb jogi álláspontot képviselte — halálbüntetés kiszabását indítványozta, 39 vagy azt „kívánta, hogy érdeme szerint büntettessék" meg a vádlott. 40 A vád előterjesztése után kapcsolódhattak be az eljárásba a védő ügyvédek. Ha a törvényszék úgy találta, hogy a vádlott a maga védelmét ellátni nem tudja s az ügyvéd díjának megfizetésére képtelen, ingyenes védőt rendeltek ki részére, s a költséget a városok viselték. 41 Az ügyvéd a vádindítványra bejegyezte az iratokba a maga álláspontját, ún. szóváltását. Vitába szállt a vád állításaival, s igyekezett kimutatni védence ártatlanságát, vagy ha a kétségtelen bizonyítékok miatt erre nem volt lehetősége, az enyhítő körülmények alapján a cselekményre előírt szigorú büntetés helyett, a törvényszék által megállapítandó más büntetés kiszabását kérte. A védők szintén országos törvényekre hivatkoztak, amikor a terhelő vallomások értékét mérlegelték 42 vagy a vád hiányosságait kimutatták. 43 A védő szóváltására a vádló jegyezte be feleletét, védte a maga és cáfolta a védő állításait. A vádló és védő általában 3—3 szóváltást jegyzett be, ennél többre csak ritkán került sor. Mindkét fél perbeli szóváltása logikus, jogászi érvelésű volt. 44 A vádló mindig a legszigorúbb álláspontot képviselte, amit a védő a bíróság tagjainak érzelmeire is hatva igyekezett ellensúlyozni a felmentés vagy enyhébb büntetés érdekében. Az enyhébb büntetés kiszabása rendszerint megtörtént, a felmentés már ritkábban, mert a törvényszék alaposan mérlegelte a beszerzett bizonyítékokat. 45 A merev vádlói álláspont mellett azonban arra is akad példa, hogy maga a vádló indítványozta a felmentést. 46 A letartóztatott vádlottat a tárgyalásra elővezették. Ha szabadlábon volt, a tanács egy kiküldöttje élőszóval tudatta vele a tárgyalás helyét és idejét 47 vagy írásban idézték meg a vádindítvány csatolása mellett azzal a figyelmeztetéssel, hogy távolmaradása esetén is ítéletet hoznak. 48 A tárgyaláson a vádló élőszóval is előterjesztette a vádat, amelyre a vádlott szintén élőszóban nyilatkozott, s ha a nyomozás során tett vallomásával egyezően beismerte a cselekmény elkö-