Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Rácz István: Hajdútelepítések- és kiváltságolások

FÜGGELÉK Az alábbiakban közölt kiváltságlevelekkel a hajdúprivilégizálás jellemző típusait kívánjuk bemutatni. A bajdúszabadság alapvetésének tekinthető, Bocskai Istvántól származó 1605. december 12-én Korponán kelt kiváltságlevél publikálásától ezúttal eltekintünk, mert azt a kutatók közül már többen eredeti latin formájában s magyar nyelvű fordításban teljes egészében vagy lényeges részeinek a kiemelésével közölték. (Latin nyelvű kiadása Origó et Status Privilegiatorum Oppidorum Hajdonicalium ex Legibus, Privilegiis, aliisque monumentis depromtus. Sz. n. é. n. 1—4. 1.; magyar fordításban Benda Kálmán: A Bocskai-szabadságharc (Budapest, 1955) 124—129.1.; a kiváltságlevél eredetije. DAL Hajdúkerület levéltára. Privilégiumok. 320. csomó No. 1.) A felesleges ismétlések elkerülése végett a függelékben olyan kiváltságleveleket válogattunk össze, amelyek ezidáig még nyomtatásban nem jelentek meg. Természetesen az általunk feltárt összes kiváltságlevél közlésére nincs lehetőség, de ez talán nem is szükséges. A fenti tanulmányunkban s a már korábban közzétett értekezéseinkben (A magánföldesúri haj dútelepítések kérdéséhez. Acta Univ. Debr. 1961. 149—169.; A hajdúkérdés Bocskai szabadságharca után. Acta Univ. Debr. Series Historica. III. 1964. 31—55, IV. 1965. 19—38) és a kéziratban levő kandidátusi disszertációnkban (A hajdúk a XVII. században. Debrecen, 1966.) felhasznált oklevelek az alább közölt kiváltságlevelek valamelyik típusához tartoznak. Először a nagykiváltságú Szabolcs megyei hajdúvárosok privilégizálását mutatjuk be. De ugyanakkor arra is szeretnénk a figyelmet felhívni, hogy a hét hajdúváros egyike, Dorog, csak magánföldesúri kiváltságolás után nyerhet el a többihez hasonló hajdúszabadságot (I. 1, 2). A második részben a Bihar megyei ún. kishajdúvárosok kiváltságait dokumentáljuk. (IL 1, 2). A továbbiakban az előbbieknél mérsékeltebb kiváltságokat biztosító magánföldesúri privilégiumokat közlünk a Tiszántúlról, a Sajó—Hernád vidékéről és a Dunántúlról, mert ezzel is érzékeltetni akarjuk a hajdútelepüléseknek az ország nagy részére kiterjedő rendszerét (III. 1, 2, 3). Es végül, a negyedik részben, a már előzőleg közösségi kiváltságot és birtokot nyert, de utóbb fejenként privilegizált hajdúkapitányok jutalmazásának formáit — váruradalom (IV. 1), részfalu (IV. 2), egy-egy városi kúria (IV. 3) adományozása — mutatjuk be, amelyek már a hajdútársadalomból való kiemelkedés útját jelzik. Az okleveleket betűhíven közöljük, a latin szövegben azonban a rövidítéseket feloldjuk. I. 1. Thurzó György a tokaji várhoz tartozó Dorogot évi 250 magyar forint cenzus ellenében a Dely Száva kapitány által vezetett rác katonáknak adományozza. Bicse, 1616. július 4. OL. Kam. Lt. E-148. NBA. Fasc. 1708. No. 40. (Két eredeti pld. Az egyik pld.-on a szöveg zárlatán papírfelzetre, vörös pecsétviaszba nyomott nádori pecsét; a másik eredeti pld.-on azonban e pecsét kitépve, és ez a pld. rongált, foszlott is. Az első azonban hibátlan.)