Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Perjés Géza: A hajdúkutatás jelentősége

demográfiai és történeti statisztikai módszer alkalmazása a jelen esetben kínál. Arra a kérdésre a választ ugyanis, bogy kik voltak a hajdúk, honnan származtak, főleg pedig : mi bírta őket arra, hogy Bocskai mellett a nemzeti ügy következetes harcosaivá váljanak, — erre a kérdésre érzésem szerint egyedül az általa egyelőre próbaszerűén alkalmazott, de a Bocskai által telepített hajdúk teljes névsorának remélhető megtalálása után egy sokkal nagyobb anyagon végrehajtandó névazonosítási módszerrel lehet válaszolni. Amennyiben a teljes anyag alapján bebizonyosodik, hogy a hajdúk zömmel a Partiumból származtak, akkor igen valószínűnek kell tartanunk Benda feltevését, azt ti., hogy őket valójában egy forradalmasító erejű protestáns ideológia állította a nemzeti ügy mellé. A hajdúkutatás másik módszertani jelentőségét abban látom, hogy elősegíti a háborúnak, mint társadalmi jelenségnek a vizsgálatát. Hiszen a hajdúságot a háború hozta létre, tartotta fenn, s amikor a háborús helyzet megszűnt, a hajdúság is elvesztette jelentőségét és privilégiumait. Ilyen szempontból egyébként utalnom kell Rácz Istvánnak és Balogh Istvánnak délután elhangzott referátumaira, amelyekből világosan kitűnt, hogy a hajdúk társadalmi különállását egyedül a határvédelemben vállalt szerepük igazolta. Érdekes például, hogy a 18. század első felében a hajdúvárosok privilégiumaikért vívott reménytelen utóvédharcait éppen a bécsi haditanács támogatta, most már nem a határvédelemben teljesített szolgálataikért, hanem a poroszok ellen vívott háborúkban kiállított könnyű lovas kontingenseik miatt, amelyek oly sok bosszúságot okoztak Nagy Frigyesnek. A könnyű lovas szolgálathoz szükséges kvalitásokra viszont éppen az évszázados határvédelmi harcokban tettek szert a hajdúk. A hajdúság eredete és a határvédelem Bár a hajdúság történetével foglalkozó kutatók általában rámutattak arra, hogy a hajdúság kialakulásában milyen nagy jelentősége volt a török hódításnak, azonban ez nem történt minden esetben eléggé hangsxílyozottan és más körülményeknek legalábbis egyenlő jelentőséget tulajdonítottak. Az egyik ilyen körülmény lett volna a marhakeresekedelemnek az európai piacviszonyok átalakulásából eredő csökkenése és ebből következően a marhahajtóknak, a hajdúknak tömeges munkanélkülisége és vagabund elemmé válása. Itt azonban gazdaságtörténeti kutatások és történeti statisztikai becslések alapján legalábbis arról kellene képet alkotnunk, hogy mennyi embert foglalkoztatott a 15. századi virágzó marhakereskedelem és mennyi vált munkanélkülivé a 16. századi hanyatlás idején. Ha ugyanis a Bocskai szabadságharcban résztvevő hajdúk igen nagy tömegét tekintjük, akkor kételkednünk kell abban, hogy ezek mindegyike, vagy akár többsége eredetileg marhahajtó lett volna, amit a kutatások egésze alapján is alig tarthatunk valószínűnek. Többször hivatkoznak a jobbágyok tömegeit földönfutóvá tevő feudális anarchiára is. Itt viszont nem szabad szem elől téveszteni, hogy ebben az időben nemcsak Magyarországot jellemezte a feudális anarchia, hanem többé-kevésbé Európának valamennyi országát. A kérdés éppen az, hogy az agrártermelés korabeli viszonyai között — tehát nem annyira a feudális anarchia miatt —- óhatatlanul termelődő vagáns tömegek miért nem váltak szabad státusú katonaréteggé nyugaton és miért váltak azzá Magyarországon, a Balkánon, Oroszországban és Lengyelországban ? Véleményem szerint a török hódítás, különösen pedig a vele együttjáró határvédelem okozta a különbséget.