Poór János: A hajdú városok gazdasági és társadalmi helyzete (1607-1720) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 9. Debrecen, 1967)

Jegyzetek

Származás Foglalkozás Nánás Dorog Hatház Vámospéi cs Beszermcny Szoboszló Proprietarii agricola X 23 10 5 5 24 108 175 Proprietarii agricola X 43 24 30 23 67 58 245 Proprietarii o 15 11 3 6 51 32 118 Proprietarii mester 7 3 — 31 8 48 Libertini agricola 5 2 1 4 11 2 18 25 Libertini X 32 37 12 17 10 2 18 126 Libertini o 12 6 5 — 7 23 53 Libertini mester 11 3 — 10 19 43 Advenae nobiles agricola 3 — — — 1 4 Advenae nobiles X — — — — Advenae nobiles o 1 — — — — 1 Advenae nobiles mester 1 — — — — 1 2 A vagyoni differenciálódás tehát mindkét alapvető csoporton belül megfigyelhető. A proprietariik száma 586 fő; 30%-uk (175 fő) agricola, 42% (245 fő) „x" jelzésű, 20%-uk (118 fő) „o" jelzésű és 8% (48 fő) foglalkozott mesterséggel. A libertinik közül 10% (25 fő) agricola, 50% (126 fő) az „x", 22% (53 fő) „o" jelzésű, míg 18% (44 fő) mesterséget űzött. A pauperizalidálódás nagyjából azonos szinten állt mindkét rétegnél (20% illetőleg 22%). Kisebb az eltérés az „x" jelzésűeknél. A legjelentősebb különbség az agricoláknál mutatkozott. Az eredeti hajdúk 30%-a, míg a beköltözött jobbágyoknak csak 10%-a rendelkezett egész vagy annál nagyobb földterülettel. Azt a feltevésünket is megkockáztatjuk, hogy a XVIII. század elején a hajdúvárosokban már nem származás volt az elsődleges, hanem a vagyoni állapot. A vitézlő rend leszármazottai és a XVII. század folyamán „incorporáltattak" közötti megkülönböztetés helyére új értékrend lépett. A vagyoni differenciálódást gyorsította az 1703—11 közötti szabadságharc és a szatmári béke után bekövetkezett katonai, politikai, gazdasági helyzet.

223 A hajdúvárosok a szabadságharcban — ha kezdetben vonakodva is — II. Rákóczi Ferenc oldalán vettek részt. Igen jelentős katonai szolgálatot, valamint adóterhet vállaltak magukra. A szabadságharc elején néhány száz három-lovas szekeret bocsájtottak Boné András rendelkezésére, hogy a váradi lakosoknak segítséget vigyenek. A hajdú lovas sereg részt vett 1704-ben a szatmári ostromzárban. A vár bevétele ugyan nem sikerült, de Rákóczi emlékirataiban lovassága legjobb részének nevezte a lovashajdúkat. 1705 februárjában 160 gyaloghajdút rendeltek a váradi ostromzárhoz. Ezek élelmezésén túl Boné András ezredét is el kellett látniuk a hajdúvárosoknak élelemmel. Később császári csapatok garázdálkodását szenvedték el. 1705 novemberében az Erdélybe vonuló Herbeville