Poór János: A hajdú városok gazdasági és társadalmi helyzete (1607-1720) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 9. Debrecen, 1967)

V. Gazdasági helyzet

kezes jószágtartással. Külön rendelkezés szabályozta a ,,gané"-nak a határon kívülre való hordását is. A nagymérvű szénaigény növekedése olvasható ki a kaszálással kapcsolatos igen szigorú tilalmakból is. A fentiek a jószágtartás fokozódásával, illetőleg a kezes jószágtartás kialakulásával is magyarázhatók.

157 Az 1702. évi összeírásban kifejezetten utalnak a kezes jószágtartásra. A lakosok nemcsak a fejősteheneiket és a borjakat hajtják be éjszakára, hanem a többi marhát is.

158 Természetesen vannak a várostól távollevő legelők is, ahol télennyáron a szabad ég alatt nevelik az állatokat a szűzgulyában, a nagygulyában és az ökörcsordában. A szarvasmarhák mellett jelentős volt még a juh- és a lótenyésztés. Polgáron már 1643-ban elrendelték: „A szénáknak penig tilalma a kit le nem hordhatnak Szent Mátyás napja a tilalma mind tűztől, mind penig barmoktól és ménesektől, juhoknak is megétetésétül, az vetések között való járástól is 12 Frt. a tilalma".

159 A lovak és juhok mennyiségére vonatkozóan azonban a legkorábbi adatunk 1718-ból Böszörményből maradt. Itt ekkor egy családra 2,5 ló és 9 db juh jutott.

160 A saját szükségletük kielégítésére természetesen neveltek még disznót, apró jószágot, s tartottak méhet. Minden családra egy kas méh és 1,5 disznó jutott. A XVIII. század elejére az állattenyésztés — a korábbihoz képest — viszszaesett. Ennek ellenére a lakosok jövedelme ekkor is az állattartásból adódott. Az önellátás végett tartottak lovat, sertést, aprójószágot, méhet. A szilajpásztorkodás elvesztette már hegemóniáját, keveredett a félrideg és kezes tartási formával. 3. A földművelés A letelepedés után földművelés kiegészítő szerepet játszhatott az állattenyésztés mellett, s ez fedezte a lakosság gabonaszükségletét. Az ősi telekhez vagy ahogyan Hadházon nevezték a „szálláshoz" szorosan hozzátartozott a szántóföld is. A háztelekhez tartozó javak között gyakran első helyen említtetik a szántóföld. Ebből azonban helytelen lenne olyan következtetést levonni, mintha a telek többi tartozékait: a kaszálót, a rétet, a legelőt, az erdőt, a halászó vizet stb. fontosságban megelőzte volna. Még a század végén végbement adásvételi bejegyzéseknél is előfordul, hogy a felsorolásnál az utóbbiak megelőzték a szántót. Dorog 1686. évi egyik bejegyzése így hangzik: „a háztelket eörök árron aggyuk... hozzátartozó javaival együtt, úgy mint Mezeivel, erdeivel, szántóföldeivel, kaszáló Rétyével és halászó vizeivel egyetemben.

161 Egyszerűen azért is kerülhetett első helyre a szántó, mert az állandó, meghatározott terület volt, míg a többieket közösen használták. Az 1643. évi polgári statútumból sem olvasható ki a földművelés elsőbbsége. A kaszálás rendjét, a víz használatát, a piaci árusítást stb. részletesen szabályozták, ugyanakkor a földművelésre alig találunk utalást. Sőt ezek a megjegyzések is egyenesen a földművelés másodrendűségét bizonyíthatják. Súlyos — 12 forint — büntetést helyeznek kilátásba, ha valaki az állatokat a vetésben járatja. A Tiszaparton felfogott káposztaföld megművelésére is büntető szankciókkal akarják rákényszeríteni a lakosokat. A fogott szőlők gondos megművelését is hasonló eszközöktől várják.

162 Ezekben az intézkedésekben nem csupán a földközösség elemeit, a közösségnek a határ használatát szabályozó szerepét kell felfedeznünk.

162 Azt is világosan kell látnunk, hogy a földművelés aránya ugyan szükségszerűen növekszik a gazdasági életben, de fontosságának felismerésén, a