Poór János: A hajdú városok gazdasági és társadalmi helyzete (1607-1720) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 9. Debrecen, 1967)
V. Gazdasági helyzet
többtermelés szándékán még sokan alig jutnak túl. A tapasztalatlanság s az újtól való viszolygás miatt csak súlyos büntetés kilátásba helyezésével lehet a lakosokat a föld körültekintőbb megművelésére rákényszeríteni. Egy hajdútelek ára az összes javakkal együtt a XVII. század első kétharmadában 80—140 forint között mozgott. 164 Ugyanakkor egy nyilas földet, vagyis szántóföldet önmagában hét-tíz forint közötti összegért lehetett vásárolni, zálogba venni. 165 Egyedülálló az az eset, amikor a szoboszlói nemes telekben 1 nyilas földet 25 forintért adtak el. 166 A háztelek és a szántó ára egyáltalán nincs arányban, amiből szintén a földművelés másodrendűségére kell következtetnünk. Az 1680-as évektől kezdődően a hajdú városoknak a katonaság ellátására rendszeresen portiét kellett adniuk. Sillye Gábor összesített adatai szerint 1694—98 között a hét hajdúváros a készpénz mellett 12 700 mérő gabonát és 2600 mérő zabot szállított a király élelemtárába. 167 Az 1702-ben az összeírok a 27 000 forint adóösszeg mellett a 3500 köböl terményadó kivetését is kevésnek tartották (egy családra így is csaknem 4 köböl jutott volna). 168 Nem javult a helyzetük II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején sem. A katonai szolgálat mellett a hajdúvárosoknak pénzadóval és terményszolgáltatással is támogatni kellett a kuruc szabadságharcot. 169 is Az egyre növekvő terményadó is ösztönzőleg hatott arra, hogy a földművelés túllépje az önellátás kereteit. A földművelés méreteire az első konkrét adat ismét csak 1702-ből való. Az összeírás e tekintetben sem megbízható. A lakosok név szerint szerepelnek, azonban nem tüntetik fel, hogy ki, mennyi földdel rendelkezik, hanem a határban levő földek felsorolásánál minden városnál egy-egy körülbelüli összegben adják meg a termelhető gabona mennyiségét. 170 Az összeírás alapján összeállított táblázat a következőket mutatja: Szántóföld (pozsonyi mérő) Város Családfők Egy családra Város .-/.Úllltl saját föld bérelt zálogos eső átlag saját föld föld összesen (köböl) Nánás 153 800 400 1200 7,8 Dorogh 90 500 300 800 8,9 Hatház 62 200 200 400 6,4 Vámos-Pércs 55 60 200 260 4,7 Beszermény 211 1000 400 1400 6,6 Szoboszló 270 700 600 1300 4,8 összesen 841 3260 210(1 5360 6,3 Tehát egy családra 6,3 pozsonyi köböl föld jutott volna. 171 Az Országos Levéltári példányban az összeírok megjegyezték, hogy a hajdúvárosokra a , Cornus integrae vei mediae sessionis" vagyis az egész és a fél telek jellemző. A jobbágytelkekkel való analógia vitatható, mivel a hajdúvárosok telekszervezete különbözik a jobbágyfalvakétól. Az összeírok asszociációjának az lehetett az alapja, hogy a hajdiíbirtokosok által megművelt földterület mennyiségét nagyjából azonosnak találhatták, a földesúri jobbágyok által használt szántóterülettel. Egy egész jobbágytelek szántóföldi tartozéka — a föld minőségétől függően — 16—40 pozsonyi mérő között mozgott. Ha a hajdúvárosokra az egész és a féltelek volt a jellemző, akkor a 6,3 köblös átlag már az első pillanatban is — enyhén szólva — tévedésnek tűnik.
