Poór János: A hajdú városok gazdasági és társadalmi helyzete (1607-1720) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 9. Debrecen, 1967)
V. Gazdasági helyzet
tek. 144 A korabeli gazdálkodás ismeretében feltételezhetjük, hogy ezt a — lakosság létszámához viszonyított — tetemes összeget az állattenyésztésből adódó jövedelemből fedezhették. 140 Hasonló következtetésre juthatunk a szoboszlói városgazdák számadási könyveinek (libellusainak) olvasásából is. Rendszeresen találunk bejegyzéseket elbitangolt és befogott marhákról. 146 Csupán 1696-ban 32 befogott állatot jelentettek be a városnál. 147 Ez csak számottevő állattenyésztés esetében fordulhat elő, mivel nehéz gazdasági helyzetben minden további nélkül megtörténik az eltulajdonítás. Az állattenyésztés méreteire vonatkozóan az első hivatalos adat 1702-ből maradt ránk. Az összeírok minden városnál megjegyezték, hogy a határban hány marha tartására volt lehetőség. 148 Az adatok ellenőrizhetetlensége mellett problémát okoz az összeírás megfelelő rovatának értelmezése is. A legelőkön feltüntetett marhák száma csak a szarvasmarhákat jelenti, lovak, juhok, disznók stb. nélkül, vagy csupán olyan fiktív számnak tekintendő, amely nem — az 1702-ben — a legelőkön levő marhák számát mutatja, hanem csupán az eltartási lehetőségre vonatkozik? Megítélésünk szerint semmiképpen sem pontos számlálás alapján készült az összeírás. E feltehetően bemondás vagy becslés útján készített összeírásból az alábbi képet nyerhetjük. 149 Város Családfők száma A határban levő állatok száma Egy családfőre eső átlag Nánás 153 1350 8,8 Dorogh 90 700 8,6 Hatház 62 450 7,2 Vámos-Pércs 55 600 10,9 Beszermény 211 2600 12,3 Szoboszló 270 1300 4,8 Összesen 841 7000 8,3 Az adatok hitelességét csak más dokumentumokkal történő egybevetés alapján lehetne bizonyítani vagy vitatni. Ennek hiányában közvetett módon vesszük vizsgálat alá az 1702. évi összeírást. Az adatok realitása mellett két érvet hozhatunk fel. A XVII. század közepén nagyméretű állattenyésztés folyt a hajdúvárosokban. A század utolsó harmadában viszont oly sok csapás érte a városokat, hogy elképzelhető az egy családra eső 8,3-as állatátlag. Ugyanakkor lehetőségünk van Böszörményre vonatkozóan az 1702-es adatokat összehasonlítani az 1718. évben készített összeírás számaival. 150 Ez az utóbbi a város belső használatára készült. A fokozódó terhek arányos elosztása végett — feltételezhetően — na gy pontosságra törekedtek az összeírok. 151 Az adókulcs a „marhaszám" volt. 15 ' 2 Ezért minden lakost név szerint felsoroltak, s feltüntették az állataik számát is. Ennek alapján egyegy család birtokában öt szarvasmarha, 2,5 ló, kilenc juh, 1,5 disznó volt. Az 1702—1718 közötti katonai, politikai események ismeretében feltételezhetünk olyan gazdasági hanyatlást, amely elfogadhatóvá teszi számunkra. . . a 12,3-as marhaátlagot 1702-ben Böszörmény esetében. Hasonló helyzet elképzelhető a többi hajdúvárosokban is. Ugyanakkor a 8,3-as marhaátlag ellen is hozhatunk fel érveket. A 8,3-as marhaátlagnak az összes állatokat magában kell foglalnia: az igás
