Poór János: A hajdú városok gazdasági és társadalmi helyzete (1607-1720) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 9. Debrecen, 1967)

II. A katonai életforma válsága, a termelőerők fejlődése 1631-1660 között

IL A KATONAI ÉLETFORMA VÁLSÁGA, A TERMELŐERŐK FEJLŐDÉSE 1631—1660 KÖZÖTT Az 1630. évben fordulóponthoz érkezett el a hajdúk mozgalma általában és a kiváltságait megőrző hét hajdúváros élete különösen. Azl629—31 közötti időben fogtak össze utoljára kiváltságaikat megőrző hajdúközösségek a kiváltságaikat később elvesztő bihari stb. hajdútelepekkel és a különböző szabadhajdú alakulatokkal. A Bocskai korában kialakult szabadságharcos szellem talaján mégegyszer egy táborba tömörült a hajdúság döntő többsége, legyőzvén a korábban már jelentkező szeparatista tendenciákat. Miután azonban a hajdúvárosokban — mint azt az előző fejezetben láttuk — a Habsburg-ellenes erők végül is vereséget szenvedtek, befejeződött a hajdúmozgalom teljes szétválásának folyamata. A hajdúság öt részre szakadt.

33 Legkedvezőbb helyzetbe a hajdúvárosok és a XVII. század folyamán — lényegében — azonos kiváltságokkal rendelkező erdélyi fejedelmi hajdútelepek kerültek. Átmeneti és korlátozott kiváltságot kaptak a magánföldesúri hajdútelepek lakói.

34 A hajdúk többi része pedig vagy végvárakban szolgálatot teljesítő katonaelemmé vált, vagy továbbfolytatta rabló, portyázó, ún. „szabadhajdú" életmódját. Az eltérő történelmi feltételek közé került hajdúk helyzete is különbözőképpen alakult. Útjaik különválása — gyakorlatilag — a hajdúság történelmi szerepének megváltozását vonta maga után. A hajdúság a XVII. század első évtizedeiben azért tudott Magyarország elsőrendűen fontos tényezője lenni, mert egységesen lépett fel a magyar függetlenség védelmében. Az úgynevezett történeti hajdúság, a csoportokba verődött szabadhajdúk és a hajdúmozgalom hatására földjeiket elhagyó jobbágyok együttes megmozdulása feudalizmus elleni osztályharccá is szélesítette az 1604-ben kibontakozott függetlenségi harcot. Ilyen elemi erejű népi megmozdulással nem birkózhattak meg sem a Habsburgok, sem a magyarországi feudális erők. A bécsi béke és az 1608-as törvények nemcsak a magyar függetlenség visszaszerzési kísérletének első állomásai voltak, de — a 10 254 hajdú kiváltságainak elismertetésével — egyben a magyarországi paraszti osztályharc legnagyobb legális és maradandó győzelmét is jelentették. Olyan kaput nyitottak meg a magyar jobbágyság előtt, amely a második jobbágyság felszámolásához vezethetett volna, és parasztságunk számára biztosíthatta volna a nyugat-európai fejlődés útját. A Bocskai által adományozott hajdúkiváltság tehát nem csupán a 10 254 hajdú vitéz szempontjából értékelhető. A hajdútelepek a XVII. században óriási vonzóerőt gyakoroltak a jobbágy-paraszti tömegekre.

35 Érdemes volna mélyrehatóan elemezni a kiváltságos hajdútelepek közelében levő földesúri birtokokon élő jobbágyok kizsákmányolásának alakulását. Mindenképpen kedvezőbb helyzetben lehettek, mint az ország más részein lakó jobbágyok, hisz a hajdútelepek kapui nyitva álltak a beköltözni szándékozó