Poór János: A hajdú városok gazdasági és társadalmi helyzete (1607-1720) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 9. Debrecen, 1967)

I. A kiváltságolt hajdúk várostelepüléseinek főbb ismérvei (1607-1631)

hogy az elűzött kapitányokat visszafogadják maguk közé, és a nekik okozott károkat megtérítik. A hajdúvárosok Habsburg fennhatóság alá kerültek. Viszont mégsem ez eredményezte a Habsburg ellenes erők vereségét a hajdúvárosokon belül, hanem az, hogy — minden valószínűség szerint — közülük került ki az az ezer hajdúvitéz, akik ez idő tájt a hajdúvárosokból Derecskére költöztek át.

32 Az egyszemélyi vezetés korlátozódását mutatja azonban az, hogy nem elég már, ha a kapitányok tesznek esküt a király iránti hűségre, hanem a reversálist" „mind fejenként... az egész vitézi rend" nevében kellett a nótáriusoknak kiadniuk. A fentiek alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a hajdúvárosok önkormányzata belső harcok árán bontakozott ki. A katonai vezetést fokozatosan polgári jellegű kormányzás váltotta fel. A katonai jelleget elsősorban külsőségeiben őrizte meg. Korszakunkban arisztokratikus jellegű önkormányzat bontakozott ki: a hajdúvárosok egyszemélyi vezetője a kapitány, ki az esküdtek tanácsával egyetemben intézkedhetett nem katonai jellegű ügyekben. Ebben a vonatkozásban szinte teljesen megegyezik -— a fejlődés azonos fokán levő — városok önkormányzati berendezésével. Még azt a feltevésünket is megkockáztatjuk, hogy — az 1630-as években — a hajdúvárosok kapitányainak nincs nagyobb jogköre polgári ügyekben, mint bármelyik magyarországi város patrícius vagy cívis főbírájának, s ugyanakkor legalább annyi önállósággal bírnak a hajdúvárosok, mint a város-fejlődés klasszikus útján haladó települések.