Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A török hódoltság kora

Holt-tiszaparti részlet (szerző felvétele, 1960) egy lelket sem talál a faluban s azt kénytelen pusztahelynek (déserta) nyilvánítani. Két év sem telik el jóformán s újra 13 házat jegyezhetnek fel a dicajegyzékbe. Ezt a zsenge hajtást tépi ki csaknem tövestül a tatárok második támadása, mely után a faluba 8 évig senki nem költözik vissza. Bizonyos, hogy az életben maradottak a Szilágyban húzták meg magukat. A tizenötéves háború, a krími tatárok pusztításai, a császári hadak és a szabad hajdúk mozgolódásai következtében még a XVII. század első éveiben is számos pusztán hagyott helységet találunk Szabolcs megyében. A háborúk, a rossz termés, a törökök zsarolásai, a tatárok, rácok rablásai, az ínség és ragályos betegségek alaposan megritkították a lakosságot, különösképpen pedig a hódoltsági területek lakosságát. A krónikások feljegyezték, hogy az éhínség következtében „némely nyomorult emberhússal tárta fenn szerencsétlen életét."

54 Nem csoda hát, hogy a dézsmások 1608-ban az alsó-szabolcsi falvakban járva azt jegyezték fel, hogy Máta, Egyek, Ohat, Csege, Zám, Angyalháza, Sziget helységeiben a zavargások miatt senki sem művelte földjét.

55 Ezekben a zavaros években lett Csege birtokos ura Nagy András híres hajdú 3 Tiszacsege 33