Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A török hódoltság kora

gedni egy bizonyos átalányösszeggel „summával". Turáni Husszein agának 1594ben a következőket fizették adóként: „Sommaiok.. . Ft. 200, vay pinth... 60, két vágó tehén, Ez esztendőben veotteonk neki lovatth No.2, Esztendeo altall egi kochist tartunk neki, ki teszen Ft. 32, Egy kochit veotteonk neki... Ft. 20."

i7 A peremvidék lakosságának helyzetét súlyosbította az is, hogy a törökök hallgatólagos beleegyezésével az adót a királyi Magyarország részéről is behajthatták, amely évente először 3, később pedig 6 forintot tett ki portánkint. Beszedték továbbá a termény és az állatállomány tizedrészét is. Nem csekély terhet jelentett a katonaság részére teljesítendő, elég gyakran ismétlődő gabonabeszolgáltatás és a forspontozás, a fuvar. Csege nem tartozott ugyan a Partiumhoz, mégis 1613-ban Szabolcs megye közgyűlésén Kércsy János megyei követet felhatalmazták, tiltakozzék az ellen, hogy az erdélyi fejedelem — többek között Csegén is — a harmincadot és a királyi dézsmát a maga részére szedje.

48 A magyar földesúr adószedői sem maradtak el. Turáni Husszein agával egy időben a Bajoniak Bálint nevű deákja jegyzi fel, hogy a faluban élő jobbágyaik, összesen hét egész telek után „Szent Georgi Szent Mihail adaiat megh attak éppen. Azon adaia mint az teobbinek, egees hellteoll egi egi forinth" Ezenkívül „volt árpa vetés" is, aminek termését Bálint deák bevitette a bajoni uradalomba.

49 A falu papjának a bére — ha nem is volt sok — szintén csak a parasztok terhét növelte.

50 A jobbágyságra kivetett súlyos adóterhek természetes következménye lett, hogy alakosság gazdaságilag egyre inkább tönkrement. A romlást csak fokozták az időnként fel-fel lángoló harci események, melyből bőven kijutott e vidék népének. A török megjelenését követő másfél évtized nehéz napjait, az 1568-ban megkötött drinápolyi békeszerződés hatásaként, egy viszonylagos békés évtized követi. A békekötés utáni négy évben a falu lakóinak száma növekszik, lassan helyreáll a rend, a gazdasági élet is egy időre normalizálódik. A török megszállás ellenére 1571-ben újra 50 lakóház után szednek adót. Ebben az időben a falu lakóinak száma hozzávetőlegesen 3—400 főre tehető.

51 Ennek a békés fejlődésnek a század végén meginduló hadászati akciók vetnek véget. A királyi hadak 1580-ban Nádudvarnál megverték a szolnoki béget, de ennek különösebb gyakorlati haszna nem volt, sőt, a hadak mozgolódása a kisebb katonai csoportok portyái igen megrontották az amúgy is bizonytalan közbiztonságot. A törökök megtorlásra készültek. A megye székhelyén rendezett szokásos panasznapon a csegeiek is előadták, hogy „thavali esztendőben Thörök György Bornemissza Imre szolgája Thokai oda alá ment egnehani magával, es onnát árpát hoza" amikor is őket és másokat is rossz, gonosz emberek fosztogatták. „Földesi Gaspar az több társaival, az nekem Aranka Jánosnak egy lovamat vittek el erővel, kik ez napis oda vadnak. Nagh Balas eczedi Thaita (?) Estvan szolgája azis egh lovamat vitte el erővel, ki ez napis oda vagyon. Mind az sok kárt, enséget isten tudna megh mondani, nem mi".

52 Ez a szomorú vallomás sajnos arról tanúskodik, hogy a fosztogatók ez esetben magyarok, szabad hajdú legények lehettek. A század végén meginduló 15 éves háború során, a török és a birodalmi hadak garázdálkodásai következtében a falu lélekszáma igen erősen megfogyatkozik.

53 A 90-es években tatár horda pusztítja végig a megyét két alkalommal is. Első ízben 1594-ben 32 ló elviteléről tudósít a korabeli írás, második alkalommal azonban már nem voltak ilyen kíméletesek a tatárok, mert 1599-ben teljesen felperzselik a falut. A tatárok pusztítása előtt még 1595. október 17-én Miksa főherceg tízezer főnyi hadával a csegei révnél hajóhídon kel át a Tiszán, hogy a Szolnokon levő törökökön rajtaüssön. Vállalkozását azonban nem koronázta siker, sőt próbálkozásával a törököt csak újabb támadásra ingerelte. Hadai pusztításának, vagy sikertelen vállalkozása következményeinek tudható be, hogy 1596-ban az összeíró, a dicátor