Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A falu belső és külső területének leírása

A révész és a Tisza (szerző felvétele, 1966) pontja a Kecskést Hármas vagy Hármas-Kecskés halom, melynek tengerszintfeletti magassága 95 méter. Három méterrel alacsonyabb a kiskecskési Boda-halom. A VÖLGYES ugyancsak régóta (1248) ismert név. Eredetileg Tiszameder volt, amelyet a középkori oklevelek fontos halászóhelyként tartanak számon. A XVIII. századra már erősen elmocsarasodott, benne csak nád, gyékény és sás termett. Feltörésére, megművelésére csak e században került sor. A MOROTVA a középkori falu egyik legfontosabb tartozéka, más néven Nagymorotva (1248), mely sokáig mint halászóhely jelentős jövedelemforrás a birtokosa számára. Ez az elhagyott Tiszameder a szabályozásig árvízmentes időszakban is nagy víztartalékkal rendelkezett, a Morotva-fok révén az élő Tiszával is kapcsolatban állott. A Tisza szabályozása után kiszáradt. A korábban Morotvaközi néven ismert, többnyire vizenyős területet a múlt század végén fogták művelés alá, melynek egy része aztán a Nagyatádi földreform idején Alsórét néven került kiosztásra. Az Alsóréttől az Ofok választotta el a PERES nevű dűlőt, amely tulajdonjogi szempontból vitatott, azaz peres földterület a XVIII. században. Innen eredhet a későbbi Peres elnevezése. A Morotvát a Godolyaháttól számítva a Szántás-hát, Fövenyes-fok, Mályvás-hát és a Kutas-fok választotta el az ohati határtól és a dorogmai Hereptől. Az említett nevek közül a Szántás-hát a középkori oklevelekben említett morotvaparti megművelt területre utal. A TÖLGYERE és TÖLGYEREHÁT (1248) jelentőségét tekintve a középkorban elmarad az előbbiektől. A gyérvizű patakocska a Völgyest táplálta. Partján a XVIII. században az úrbéresek kaszálóit adta ki az uraság. A Tölgyere által közre fogott területen találjuk a Tölgyerdót, amelytől a patakocska a nevét kapta. Az ohati erdőnek ezt a csegei határba átnyúló részét még a XVIII. században las-