Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A falu belső és külső területének leírása

A tiszai hidas 1907-ben (Gurányi Ödön felvétele, Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattára) san kiirtották. Az itt található Erdővize erecske, mely a Tölgyerébe folyt bele, a Farkasos-, Kígyós-, Kukoricás-, Szérűs-, Kerek-, Sásas-, Határút- és Határ-jenek ma Nagymajor néven ismert, megművelt terület. Ezek közül a Kukoricás és a Szérúsfenek helynév arra utal, hogy a nyomáskényszer idején a faluközösség vagy a földesúr, egyeseknek fordulókényszer alá nem eső földeket osztott ki e helyeken. A SZILESHALOM, Sziles néven 1299-től ismerjük. Ez a domb (Tszfm: 97 m.) nevét a rajta levő szilfáktól kaphatta. Sziles eredetileg különálló falu volt, melyet tulajdonosa, Domonkos tárnokmester, Csegével, Ohatmonostorával, Hódos és Arkusddal együtt a jelzett időpontban elcserélt a Sártványvecse-nem birtokát képező Poroszlomonostoráért, azaz a mai Poroszlóért. Az ÁRKUS 1299-ben úgy látszik nemcsak a mai vízlevezető^ csatornának a helyén levő patakot, hanem kisebb lakott helyet is jelentett. Az Árkusnak tulajdonképpen csak egy kis szakasza esik a csegei határba. Ezen a kis területen húzódtak meg a XVIII. század végén az Egyekről kiűzött református vallású lakosok. Az Árkus mentén vezetett a nádudvari út, melyből a Deákhalom (Tszfm: 94 m) mellett ágazott el a mátai út. Ez a mesterséges másképp Ferenc deák halma nevét Deák Ferenctől, a falu XVIII. században élt köznemes lakójától kapta. A nádudvari út mellett találjuk még a Sólyom-, Ocsó- és Kettős halmokat. Az első tengerszintfeletti magassága 97, a másodiké és harmadiké 94 méter. A mátai út mentén a Kacskólaponyag és hasonnevű halom, továbbá a Varga-halom és Vargafenek, valamint a Mélyföldes mesterséges halmok találhatók, melyeknek egyike sem haladja meg az előbbiek magasságát. A XVIII. században a postajárat a mátai úton közlekedett, ezért a Vayak a Varga-halomra kocsmát építtettek, melynek