Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

1944. október 19-től napjainkig

már a következő év tavaszán a régi tagok közül 14 család újra visszatért a szövetkezetbe. Ősszel pedig egyesült egy újonnan alakult tsz-szel, s egyúttal aKossuth nevet Táncsics névvel cserélte fel. Az egyesült termelőszövetkezet 1958-ban 39 családot számlált.

210 A több mint egy évtizedes múltra visszatekintő szövetkezet mellett, a mezőgazdaság szocialista átszervezésekor 1960-ban még további négy termelőszövetkezet alakult. A mezőgazdaság szocializálódásával falunk életében is nagyarányú változások következtek be. A kisparaszti és középparaszti gazdaságok szinte kivétel nélkül a nagyüzemi gazdálkodás útjára léptek. A szövetkezetek ma közel 7 ezer kat. hold szántófölddel a birtokukban — a Tiszaköz kivételével — lényegében a falu valamennyi művelhető területe felett rendelkeznek. 211 A nagyüzemi gazdálkodás kiépülésével egyidőben a falu társadalmában is változások figyelhetők meg. Míg 1949-ben a falu lakosságának háromnegyed része kizárólag a mezőgazdaságból, a saját tulajdonában levő földből élt s csak egynegyede (659 fő) kereste megélhetését munkás vagy alkalmazottként, addig ma ez az arány fordított. A termelőszövetkezetekben az állandóan dolgozó tagok száma 700—750 fő között mozog, mely létszám a családtagokkal együtt a lakosságnak csak az egy negyedét adja. A falu többi lakója tehát az 1945-ben falunkhoz csatolt tukasi kendergyárban, a palkonyai vegyi műveknél, a posta debreceni, miskolci, budapesti építési üzemeinél, a MAV-nál, a környék kisebb-nagyobb építkezéseinél, a hortobágyi és ohati állami gazdaságokban és másutt talált munkaalkalmat. 1949-ig a falu lakossága zömének a mezőgazdaság az egyetlen jövedelemforrása. Az ország iparosítása következtében azonban sok munkáskézre volt szükség s az utánpótlást csak a mezőgazdasági munkások közül lehetett biztosítani. Falunkban is egyre többen hagyják ott a földet s vállalkoznak ipari munkára. Sokan a termelőszövetkezetek szervezésekor kerestek más munkalehetőséget. Ez utóbbiak jelentős részben az állami gazdaságokban helyezkedtek el. A termelőszövetkezetekbe be nem lépett és máshol munkát találók földjeit rendszerint az otthon maradt családtagok, vagy esetleg azok a tsz-tagok művelik meg résziben, akik igaerőt tudnak biztosítani. A termelőszövetkezeteknek elég sok problémát okoznak azok.. . „akiknek 2—3 db saját, vagy felibe használt tiszaközi földterülete van és ezzel ugy el van foglalva, hogy éves viszonylatban a közös gazdaságban teljesített munkaegységeinek száma alig éri el a 150—160 munkaegységet. Ezt is főleg a kedvezményes fogatnapok igénybevétele táján akarja megszerezni, hogy ezáltal részére ugy a saját, mint a vállalt területéhez szükséges talajmunkák elvégzésére a fogatot biztosítsa."

212 A termelőszövetkezetekben ma még jobbára az idősebb korosztály dolgozik. A Búzakalász és a Hunyadi tsz példája is ezt mutatja, ahol a tagságnak közel a fele felette van a 60. életévének. A termelőszövetkezetek munkaerő hiánnyal küszködnek, de a megoldást nem kizárólag a tagság számszerű szaporítása, hanem elsősorban a géppark maximális felfejlesztése jelentheti csak. A gépesítés fokozásával egyidőben a fiatalok is szívesebben vállalkoznak majd az idősebbek felváltására. Sajnálatos módon kevés számos állatot tartanak a tsz-ek, holott a falu határa mindenkor alkalmas volt állattartásra. Igen kevés a tsz-ek tulajdonában levő gyümölcsös terület is, pedig az állattartás mellett a másik jelentős jövedelemforrás éppen a gyümölcstermesztés lehetne. A termelőszövetkezetek vagyona és jövedelmezősége 1960 óta többnyire egyenletesen növekedett. Ezt mutatja a Búzakalász példája is, ahol a megalakulás évében egy munkaegység értéke 18,36 Ft-ot tett ki, ma pedig meghaladja a 30,— Ft-ot. A viszonylag kisebb birtokállo-