Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

1944. október 19-től napjainkig

Traktoros leány az 1951. évi május 1-i felvonuláson (K. Kovács Péter felvétele, Néprajzi, Múzeum Etimológiai Adattára) falut. Ez idő alatt több lakóépületben, gazdasági épületben esett kár, a lakosság közül is néhányan megsebesültek, néhányan pedig meghaltak. A harcok idején, majd a tiszai átkelést követően is jelentős haderő összpontosult falunkban és környékén. Ennek a szovjet haderőnek volt a feladata Magyarország északkeleti iparvidékének a felszabadítása. Miután a németek a tiszafüredi és polgári hidakat felrobbantották, a második ukrán front egyik tiszai hídfője Csegénél épült ki. A szovjet utászok három hidat építettek a Tiszán s ezeken keltek át azok a szovjet és román csapatok, akik Miskolc és környékén vettek részt a harcokban. A falun átvonuló, rövidebb ideig megpihenő hadak sok ezer főt számláló serege csak karácsony táján kezdett fogyatkozni. A hadjárat következtében mezei munkára gondolni sem lehetett, az őszi vetés teljesen elmaradt, de töretlenül a határban a férgek martaléka lett a kukorica nagyrésze is. Gyakorlatilag teljesen megszűnt a közigazgatás is. Ugy karácsony táján a volt kántor-tanító próbálkozott az igazgatás megszervezésével. Munkája, amelybe lassan belekapcsolódtak a volt községházai tisztviselők és az elöljárók is, első időben abban merült ki, hogy az otthon maradt embereket, fogatokat beosztotta útkarbantartó munkálatokra és hadianyag szállításra. A tél enyhe volt, mégis nehezen, lassan tavaszodott. Az ágyúk dübörgése még sokáig hallatszott s néha úgy tűnt, mintha a front ismét közeledne. Ilyenkor rémhírek kaptak lábra, hogy a németek újból visszatérnek. December végén azonban már annak is híre kelt, hogy Debrecenben megalakult az új kormány: az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Ahogy a föld fagya kezdett felengedni, úgy éledt, kapott új erőre a falu népe is. Februárban megalakult a Termelési Bizottság, amelynek feladata a tavaszi