Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)

Az edény készítése

gyobb, olyan, hogy a csiszolandó edény minden hajlatába beférjen. Egy sikáló kollekció általában négy-öt darab békasóból áll, melyek különböző nagyságúak. Megállapítható, hogy a sikáló kavicsokra nagyon vigyáznak. Gyakorta megtörtént, hogy a mester legjobban kezéhez igazodott békasóját, mellénye zsebében hordta, hogy el ne vesszen, s lehetőség szerint másnak a kezébe ne kerüljön. Minél tovább használnak egy csiszolókövet, annál finomabb lesz. A jó csiszolókő sokszor egy életre szól, gyakran külön szerepel a családi hagyatékban.

48 A szűrposztóval leposztózott, ledörzsölt, szikkadt edényt munka alá fogják, vagy mint mondani szokták becsiszolják. Az erős nyomástól az edény kővel érintett felülete fényt kap és a matt részből a mintázat igen szépen kirajzolódik. A mintázat mindig a kívánalom szerint alakul, melyet leginkább a vásárlók ízlése határozott meg. De a díszítő mester sem hanyagolta cl saját elgondolását, mely gyakorta találkozott az igényesebb közönség kívánalmával, hiszen legtöbbször a jósága mellett a szépet is keresik. A mintáA fekete égető kemence. Oldalmetszet és alaprajz a padozattal. 4 Nádudvari fekete kerámia4<»