Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)

Az edény készítése

Megvagdalt, szikkadó szűrt agyag a ládában. Fazekas L. udvarán. DMA. F. 13 420. Foto : Béres A. nyelének hegyezett végével kidobták. Ez az ősi eljárás nem tette lehetővé, hogy tiszta agyagot nyerjenek, mert egy ilyen egyszerű vaskéssel és körömmel az agyagot a benne levő szeméttől megtisztítani nem lehet. Nyilvánvaló, hogy jobb és könnyebb a szűrés. Taposás. A leszek agyagot gyermekfej nagyságú darabokra csomózták össze, majd mártóedényhe bele-bele tették, megvizezték és egymásután rakták a taposódeszkí/ra, ahol letapostak. Ami annyit jelent, hogy a mester vagy munkatársa egy lapméter nagyságú földre helyezett deszka táblán a rárakott agyagot kétszer körbe tapossa. Arra törekedtek, Id. Fazekas Lajos rögöli a szűrt agyagot. DMA. F. 9070. Foto : Béres A.