Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)

Az edény készítése

Ha a láda megtelt, az agyag megülepedett, a vizet felveti. Ezután a felvetett vizet leeresztik, s hogy mennyi ideig marad az agyag az iszapolóládában, az teljesen az időjárástól függ. Két-öt nap szikkadás után felületén egy hegyes fával vagy késsel 30—35 cm-es kockákra hasítják, hogy szabályos kockákra repedjen szét. A hasítást némely mester a szalmahúzó horoggal végzi el. „Most az ájer tovább hasítja lejjebb, míg az agyag Agyagszűrő láda, tele frissen szűrt agyaggal. Foto : Béres A. vastagságát keresztül nem hasítja." A nap, szél ereje a hasításoknál szikkadás során szétrepeszti. De hogy a nap ne gyorsan szárítsa, gyékénnyel is letakarják. Ehhez tapasztalat szerint két hétre van szükség, majd kockánként talicskával viszik a tárolóhelyre, pincébe, vagy verembe, ahol kb. egy m

3 nagyságú gúlákba rakják a 15—20 kg súlyú agyagkockákat. Itt állandó locsolással, vízzel való behintéssel vigyáznak arra, hogy jól megmunkálható állapotban legyen. Minél tovább érik a szűrt agyag, annál képlékenyebb, könnyebben megmunkálható. Megmunkálás előtt kockánként hozzák fel a műhelybe, ahol következik a feldolgozás további menete. A szűrés csak az 1920-as évek után terjedt cl, azelőtt kaszából készült agyagszelővel szelték az agyagot. Mint Fazekas Lajos mondja, nagyapám, apám, szelt agyagból dolgoztak. De a szeles nehéz munkája mellett sem nyertek olyan tiszta agyagot mint a szűréssel. Szeles. Szelesnél a műhely közepére bevertek 1 —2 m

3 agyagot és ha furkóval lefurkózták, a hajlított kétnyelű szelőkésseX vékony szeletekben lefaragták. Ha közben a szelőkés gyökérben, kavicsban megakadt, a megtalált szemetet ujjheggycl, vagy a szelőkés