Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)

Az edény készítése

lerúgja a festéket. A vasas agyagot földpát hozzáadásával lehet javítani, de ez az eljárás nagyon drága azért nem alkalmazzák.

38 Nádudvaron kétféle agyagot különböztetnek meg. Az egyik erős kövér agyag, mely megmunkálás után szeles időben szárításnál könnyen elpattan. Különösen a ragasztott részeknél reped, törik. A sovány agyag jobban bírja a szárítást, de napon ezt sem lehet szárítani. Fazekasok agyagbátiyája a Szelencésen. DMA. F. 8193. Fotó : Béres A. Van olyan hely, ahol az agyagot négy-öt méter mélyről keresik, és rendszerint úgy végzik a munkát, hogy a kibányászott agyag helyét bányafával maguk után kirakják mint a szénbányát is szokták.

39 Az agyagbányászás nélkülözhetetlen eszköze az ásó, lapát és néha kemény földben a csákány. A kibányászott agyagot régebben szekérrel hordták, ma gyakran teherautóval szállítják a műhely udvarára. A bányászást és szállítást általában nyáron végzik, olyan időben, amikor a munka engedi. Minden évben annyi agyagot szállítanak be, amennyi a következő évre szükséges. Mostanában három-öt m

3 agyagot szállítanak haza. A fazekasok azt tartják, hogy a jól dolgozható agyagnak egy évet kell pihenni. Ez idő alatt összeérik, a benne levő növényi anyag elrothad. Általában pincében, ennek hiányában veremben tárolják, mert a jó agyagnak nem kell kint lenni, hogy megszívja a fagy. A pincébe vagy verembe inkább csak leszűrt agyagot tesznek és nedves helyen tárolják, hogy kellő víztartalmát soha ne veszítse el. Szűrés, iszapolás. A hazaszállított agyagot úgy helyezik el az udvaron, hogy el lehessen tőle férni, de közel legyen a feldolgozás első fázisának helyéhez a szűrő vagy iszapoló ládához. Az agyagszűrőnagy deszka, vagy beton korláttal ellátott 30—35 cm magas