Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)

Vásározás, értékesítés

Szállítóládák a szahnakazal mellett, Fazekas L. udvarán. Foto : Béres A. resztül úton volt. Egyik nagyvásárról a másikra mentek, de nem hagyták ki útközben a hetipiacokat sem. A megye határán túl nemigen terjedt vásározó területük. Piacra pedig Kábára, Püspökladányba és legfeljebb Hajdúszoboszlóra jártak. Arra is emlékeznek a nádudvari fazekasok, hogy Budapestre a Lánchíd és a Margit-híd közötti ún. fazekas térre, is szállítottak edényt nádudvarról eladás végett.

119 Hajdúszoboszlón 1928-ban egy októberi vásáron harminc nagy szekér edényt pakoltak le a vásártéren és már délben a maradékot négy szekérre mind fel tudták volna rakni. Ebben az időben nem ritka volt az ilyen vásár. Ilyenkor a fazekasok megitták az áldomást, vígan mentek haza a vásárból. A nagyobb mennyiségű edényt inkább csak országos vásáron tudtak eladni. Hajdúszoboszlón annyi edény kelt el, ahány szekérrel vásárra vittek. Piaci napokon jóval kisebb volt a kereslet. Amikor vásárra mentek, rendes parasztszekérre, vagy stráfszekérre rakták fel az edényt. Oldalt járommal szerelték fel, azaz nyújtották meg a szekér oldalát. Ezt az alkalmatosságot deszkajáromnak nevezték. Máskor a parasztszekérre két db négyszögletes ún. ligréfát tettek, bele két végén egy-egy karót, hogy a deszka állítva mellé férjen és úgy a szalmába a deszkakorlát közé jó erősen és gondosan bepakolhattak. Hajói pakolták öszsze, a legrázósabb úton is, akár 100 km-re elszállíthatták, egy sem tört össze. Szalmába csomagolták be az edényt. Felfért rá háromszáz darab korsó. Hajói pakolta az ember, nem tört össze esetleg két-három darab. ,,En mikor fiatal ember vótam, egyszer mentem Szoboszlóra, a földúton megdöccent a szekér, az egyik hátsó kerék összetört. így felborult a szekér, de csak egy darab tört cl. Az egyik tanyából kértem csúszót egy csapófát a