Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

II. A szőlőskert

Egy-egy gazda szőlőterületét keskeny út választja el,

24 ezt az utat b a r á z d á n ak . mezsgyének nevezik. A barázda magasabb, simára kapált része a járda. Két oldalára legtöbbször g y a 1 ogpaszulyt ültetnek. A szőlőtulajdonosok a dűlő felől 5—6 méter mélységben nem telepítenek szőlőt (2. kép). Ezeken a területeken zöldségféléket, vagy földiepret termelnek. Az adatközlők egy része szerint ezt a területet azért nem örökítik be, mert a tolvajok a dűlőről könynyen elérhetnék a szélső tőkéket. Mások szerint a diófa, amely szinte minden darab szőlőnek a végén ott díszlik, beárnyékolná a szőlőt és nem teremne jól a szőlő (3. kép). A szőlők felső végénél igen sok gazdának lugasa van.

20 A lugas úgy készül, hogy jó akácfaculápra drótot feszítenek ki, vagy lécet szegeznek, arra futtatják fel a szőlőt (4. kép). A lugas a szőlőterület védelmét szolgálja. A diófán kívül sok másfajta gyümölcsfát ültetnek a szőlőbe. Ezek közül a leggyakoribb a v c r c s s z i I v a, a ringlószilva, f o s ó s z i 1 v a (állítások szerint ebből van a legjobb pálinka), vilmoskörtí, sz aj hó-kört í, kajszin-barack, rózsa-barack, tengeri-barack, pándi-meggy, hajog-meggy, török-meggy, c i g á n y - m e g g y, ritkábban almafajták is. A gyümölcsfák jó gondozása mellett hosszú ideig élnek. Az öregek még emlékeznek egy-egy bő termésű esztendőre, de számon tartják a mai gazdák is az ilyen éveket. A gyümölcsöt házi fogyasztásra termelik. Befőzni főleg meggyet és szilvát szoktak. Ritkábban cseresznyét, körtét, almát. Régebben sokat, ma egyre kevesebb gyümölcsöt aszalnak. Az aszalás kétféleképpen történt. A gyümölcsöt tepsiben feltették a ház tetejére, s a nap addig sütötte, míg össze nem aszalódott. Másik módja az aszalásnak, 4. Lugasba futtatott szélső sor szőlő