Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)
II. A szőlőskert
hogy fűtés titán a kemence alján hamut hagytak, erre borították be a szilvát, s addig tartották bent, míg a leve mind kifolyt. Ha bő gyümölcstermés volt, sokan főztek gyümölcspálinkát. Legtöbben szilvából. A szőlőskerti élet, a szőlő védelme pontos szervezettséget követelt. Ezért alakultak meg mindenütt a kertgazdaságok. 20 A kertgazdaság a szőlőtulajdonosokból állott. Minden tulajdonos tagja lehetett a gazdaságnak. A gazdaság pénzzel is rendelkezett, a befizetett tagsági díjakból, s az eladott dűlőfűből. Ezekből a pénzekből fizették a csőszt, javították a kutakat, a kertkapukat, a csőszházakat és kerítéseket. A kertgazdaság tagjai bizonyos jogokat gyakoroltak. Ok választották és választják a gazdaság tisztségviselőit, s a csőszöket. A gazdaság élén a kertgazda, öreggazda, fű gazda, kertbíró állt. A kertgazdát a helyileg kialakult szokás szerint választották a szőlősgazdák egy vagy több évre. A tisztségviselők többsége a régebbi, tekintélyesebb szőlősgazdák közül került ki. Volt, aki évtizedekig viselte tisztségét. De ha magatartása ellen kifogás merült fel, nem választották újra. (így járt az egyik öreggazda, aki 3 kereszt rozsot lopott a határban.) A kertgazda hívta össze fontosabb ügyekben a tagságot. Gondoztatta a dűlőutakat, 27 kutakat, irányította a csőszöket, s felszólította a gazdákat a gerággya és a kerítés rendben tartására. Panaszt tett tolvajlás esetén az elöljáróságon. Szabályozta a kertbejárást, régebben a szüret időpontját is. Büntetőjoga sohasem volt. A kertgazdán kívül pénztárosa is volt a gazdaságnak, aki a begyűlt pénz felhasználásáról gondoskodott, erről a gazdaság tagjait tájékoztatta. A kertgazdaság legfontosabb embere a csősz, kerülő volt, s az ma is. Az említett szigorú rendszabályok ellenérc régen is szükség volt szőlőcsőszökre, akiket a kertgazdaság fogadott, rendszerint 1 évre. Fogadásuk a kertgazda választásakor, vagy azt követően történt. A szőlőcsősz soha sem lehetett egyszemélyben mezei csősz is. Megbecsült foglalkozás a csőszöké, hiszen a közvagyon védelmezői. Hozzájárul megbecsülésükhöz, hogy legtöbbjük hosszú évekig, sőt évtizedekig viselte ezt a tisztséget. Ezidő alatt a szőlőmunkában olyan szakemberré vált, akitől szívesen kértek tanácsot nemcsak az új, hanem a régi szőlősgazdák is. Fizetésüket régen inkább terményben, főleg rozsban, búzában, néhol kukoricában kapták. Soronként fizettek nekik a gazdák. Néhol a termény mellett szalonnát, pénzt s Hajdúszováton még bakancsot is adtak a szőlőcsősznek. A legtöbb szőlőcsősz csak tavasztól őszig lakott kint a szőlőskertben. A szőlőcsőszöket nem mindenkor a kertgazdaság fogadta. Több helyen a községi elöljáróság és a gazdaság együttesen. A csőszök a szőlőőrzés mellett nyitottak, metszettek, kapáltak, s ezzel mellékkeresethez jutottak. Némely községben az adatközlők szerint a csősz egész évben kint lakott a kertben. Gyümölcsérés idején, illetve attól kezdődően a szüret végéig a csőszöket kettőzték is. Ha a csősz tolvajt fogott, először a szőlő gazdájának jelentette be. 28 Ha a gazda kívánta a tettes megbüntetését, akkor törvényre adták a dolgot. A csőszök ellenőrzését a kertgazdaság vezetője gyakorolta. Jelzést azonban soha sem kellett hagynia, hogy merre jár. Felszerelése tarisznyából (szercdásból), botból s cscrgettyűből állott. A csősz a szőlősgazdákról, a szőlőterületről, s a befizetett bérről nyilvántartást vezetett. Az ebédidőt a szőlőskertben a csősz jelezte, cserge 11 y fí v e 1 . 2! ' Egyes
