Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

II. A szőlőskert

tornak a Seprő Kontója, ha pedig feljebb megyén, akkor lészen vagy 40 dénár, vagy amint alku lehet." Ugyanez az összeírás a főbíró járandóságára vonatkozóan a következőket tartalmazza: „Lukrumos 6 cseber bor kimérése." A főbíró tehát saját termésű borából mérethetett, s ez tulajdonképpen fizetéséhez tartozott. A szőlőterület árára vonatkozóan is van adatunk: Vári Lajos fiskális 13 sor kerti szőlőt Kovács Józsefnek 65 Ft-ért, s 1883-ban Adom István az ekklézsia szőlője melletti szőlőből 8 és fél sort 75 Ft-ért adott el. Az észak-bihari falvak népessége a XVIII. század fordulóján rohamosan növekszik. A más vidékről ide települő családokkal együtt nő a szántó terület. A gazdagabb családok Várad környékén vásárolnak hegyi szőlőt. A gyűjtés során felkeresett községek legtöbbjében emlékeznek arra, hogy a tehetősebb gazdáknak hegyi szőlője volt a Bihari hegyekben.

15 Sokan jártak ide szőlőmunkára is ezekből a községekből. Az 1812—13 évi porcióösszeírásban szereplő 400 konyári házból 200-nak volt a konyári kertben kerti szőlője, s ezek közül 25—30-nak hegyi szőlője is. 1820 után e községek túlnyomó része megvásárolja földesurától a földet. A hegyi szőlőket a körülményes megmunkálás miatt eladogatják. Hozzájárult ehhez az is, hogy későbben a peronoszpóra miatt a szőlő állandó gondozást kívánt. Eszak-Bihar szőlőművelése tehát körülbelül kettő és fél századra nyúlik vissza. Némelyik községé még ennyire sem. A szőlőskertek kialakítását megelőzőn is ismerték az itt élő emberek a szőlőművelést. Sokaknak volt a bihari hegyekben hegyi szőlője. Mások meg szőlőmunkásként jártak oda dolgozni. Az 1850-es években már EszakBihar minden községében van szőlőskert. A kerti művelési formát e vidék szőlőgazdálkodása máig is megtartotta. II. A SZŐLŐSKERT A szőlő művelése más kultúrnövényektől eltérően a falu határában összefüggő területen történik az észak-bihari községekben is.

10 A kertek elnevezése változatos képet mutat: Öregkert, V i n k e r t, Új kert, Konyhakert, Cenzus, Lucernáskert, Kölompéro skert, és ehhez hasonló elnevezéseket találunk. Ezeket az elnevezéseket a köznapi beszédben ritkán használják, egyszerűen kertet vagy szőlőt mondanak. így tehát a népnyelvi használatban gyakran megegyezik a szőlőterület, a növény, és a termés neve is. Szőlő néven emlegetik azokat az elszórt telepeket is, melyeket a kerteken kívül, a határban telepítettek, főleg a homokdombokra. Ezek területe nem számottevő. Újabb, összefüggő telepítéseket végeznek a termelőszövetkezetek is. A szőlőskerteket minden községben a lakótelephez legközelebb eső határrészeken telepítették.

17 Ez a szempont nem tette lehetővé a legalkalmasabb talaj kiválasztását, még ahol erre lehetőség lett volna sem. Az látszik valószínűnek, hogy a szőlőskertek a kimondottan belsőséget képező Káposztás-, Konyha-, Zöldségeskertek helyeit foglalták el. A régebbi telepítésű kertekben sok üres parcella van. Nyilván nem örökítették be a kipusztult területeket.

18 Az ilyen üres területeken leginkább k o 1 o m p i r t, ro-