Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

II. A szőlőskert

zsot, lucernát, kendert termelnek. Gyümölcsfa azonban ezeken a területeken is bőven akad. Az adatközlők egy része azzal magyarázza egyes szőlődarabok kipusztulását, hogy a gazda kiadta a terület müvelését felesbe. A felesek sok csert hagytak a szőlőn, hogy bőven teremjen. A tőke egy pár esztendeig bírta, aztán ,,h á r o m e s z t e n d ő jól megsántította" a szőlőt. Nézzük ezek után közeiebről a szőlőskerteket, azok nagyságát, a kertgazdaságok életét, s ami ehhez szervesen hozzátartozik, a szőlőőrzés itt kialakult szokásait. Egy-egy szőlősgazdának általában 2—300 négyszögölnyi szőlője van.

19 A területek nagysága régen a gazda tekintélyességét is bizonyította.

20 A nagyobb szőlőterülettel rendelkezők a begyűjtés időszakában (1947 — 53) arra törekedtek, hogy szabaduljanak a szántóföldhöz viszonyítva ötszörösen megadóztatott szőlőterülettől (Ez csak a 400 •-ölnél nagyobb területre vonatkozott). A volt urasági cselédek nagy része faluba költözése után megpróbált egy-egy szőlőt „ragasztani", mintegy bizonyítani ezzel, hogy ő is a régi falusi gazdák sorába lépett. A jobbmódú, régi szőlősgazdák magatartása sokáig tartózkodó volt ezekkel az új szőlőtulajdonosokkal szemben.

21 Eszak-Biharban a falvak családjainak több mint fele rendelkezik kisebb-nagyobb szőlőterülettel. A kertek zárt területek, ahová szekeres bejárást — különösen régen — egyes községekben ma is szabályozzák. A zártságot elsősorban a kerítés biztosította. Régen gerággyával, ma pedig rendszerint drótkerítéssel veszik körül a kertet. A gerággya istállótrágyából készült, itt-ott venyigét is raktak közé. A gerággyán kívül árkot ástak. Még így is történt lopás elég gyakran, hiába raktak szúrósvesszőt, tüskés gallyat a gerággyába. Ma már a gerággyáknak csak töredékeit találjuk a kertek körül. Áttértek a kevesebb munkát igénylő és biztonságosabb drótkerítésre. Az élő fára, vagy jó erős akácfa c u lápra szeges drótot tesznek, olyan sűrűn, hogy bebújni ne lehessen. Néhol g 1 e d i c s i á v a l is benövesztik, hogy még crősebb legyen. A kertekben az egyes szőlőterületek a dűlők mentén helyezkednek el.

22 A legtöbb kertben egy dfílőút megy végig, s ennek két oldalán feküsznek a szőlőparcellák. Amelyik kertben több dűlő van, ott a könnyebb eligazodás céljából a dűlőket elnevezték. Ilyen elnevezéseket találunk: e 1 s ő , m á s o d i k , alsó, f e 1 s ő , k ö z é p , 1 u c c r n á s, G á n á s stb. dűlő. Az egy és több dűlős kertet, s abban a szőlőterületek elhelyezkedését jól szemlélteti a két konyári szőlőskert alaprajza (1. kép). A szőlőterületeket régen kapásban, aztán nyilasban, ma négyszögölben mérik. A nyilas kifejezést az öregek ma is elég gyakran használják. Adásvételkor a területet négyszögöles mértékkel mérik. A mindennapos beszédben csak sort emlegetnek. Ez elégséges is a kert és a dűlő megjelölésével, hiszen a falusiak ismerik, hogy melyik dűlőben milyen hosszúak a szőlősorok. A szőlőterületen az örökösök is soronként osztoznak. Az egyes szőlődarabokat több kertben két-három kisebb területre osztják. Ezeket j árasoknak hívják.

23 Az egyes járásokat keskeny út választja el. A járások végénél létrejött kis utakhoz ribizlibokrot, pöszmétefákat ültetnek. A szőlő sora közt zöldségféléket termelnek. Régebben még cukorrépát is vetettek köztes veteményként.