Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

I. A szőlőtermelés múltja

,, 1876-ban tavasszal cl scprct a nagy fagy szőlőt s mindent. 1877-ben megvettem a Nánási Szőlőt a testvérektől 412 kadrát 70 for. 1894 Az ősz igen hosszú vót, bor kevés let, nékem a két szőlőn let 145 liter. 1894 Az esztendőben kesztik meg átlag a szőlőt belocsolni kikü zólda vegyesen, mert mán akor pusztulni kezdet a szőlő, lehet, nemis soká tart, ami sajnos lesz a magyarnak.

9 1901 Bortermés olyan volt, ami ritka. Nékem termet összesen 50 cseber vagyis 21 hektó, a bor ára volt újkor mástul 6 f., 7 f. hektó."

10 Érdekes adatokat tartalmaz körülbelül ugyanerre az időszakra a Konyári Református Egyház lelkészi hivatalában levő „Halhatatlanság könyve", amelyet 1893-tól vezettek, s amelyben nyilvántartották az úrvacsorai boradományokat. Ebből kitűnik, hogy akkoriban egy-egy úrvacsorához az összes bort egy gazda adományozta.

11 Jóval korábbra vezet vissza, és a szőlőtermelésre, illetve a borra vonatkozó feljegyzéseket is tartalmaz az ugyancsak Konyári Református Egyház tulajdonában levő 1800-tól 1828-ig vezetett „Költségek rendi".

12 Ez a lényegében pénztárkönyv az elvégzett munkák mellett a kifizetett összegeket is tartalmazza. Néhány adata: ,1809 Hordóra vas abronts 14,12 Pft 1810 Két csomó vesszőért 4.- „ 1810 okt Az Eklégia Kertyében levő szőllő köttetésére vett vessző ára 1,18 „ 1815. 13 Martz. A Kántor csapszékből ebédre vivődött, Debrecenbe ugyanazon végre 4.- „ 1818. 9. Marz. Az ólat tsináló mester embereknek hozatott 14 itze bor 12 8-al 2,48 „ 1821. Uj kenyéri Com.-ra bort vettem 22 ittze bort f 10 kr. 3,40 „ A kéziratos feljegyzések mellett még hitelesebb adatokat tartalmaznak a szőlőtermelésre vonatkozóan is az urbáriális összeírások. Szőlőt először az 1726-os összeírás tüntet fel, így: bortermés 20, szőlő 1 kapásra 4. Ebben az összeírásban a következő áll: „Hegye nincs, de van szőlőskertje, kerti szőlőnek mondva, ahol silány bor terem".

13 Az 1728 évi összeírástól kezdve már mindegyik nyilvántartja a szőlőterületet. Az 1771 évi urbáriális jegyzőkönyv ezt tartalmazza: „Hegyi szőllcink nincsenek, hanem vagyon nyomásban plántált, nagyobb részben gyümölcsös, nem oly részben pedig szőlővel rakott kertyeink, melyeket leginkább gyümölcsöknek és egyéb kerti vetemények kedvéért tartjuk." Ebben látjuk bizonyítékát annak, hogy e településeket körülvevő régi kertek nagyrészt zöldséges kertekként ismeretesek. Néhány faluban káposztás kerteknek nevezték ezeket. A bortermelő gazdák mellett a városnak is volt saját szőlőterülete, s a város kocsmáiban saját termésű bort mértek.

14 Az 1786-os konyári nyilvántartás a csaplárosok fizetésére és természetbeni szolgáltatására tartalmaz igen érdekes adatokat: „Minden egy kiscseber borért 12 dinár, minden ötcseberre egy icce apadó, míg a bor 12 Márjásokig árával felmégyen, addig 32 dénárokon fog járni a Csaplár Árcndá-