Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

IV. A szőlő és művelése

találni. S ha ilyen nincs, hol kell sima vagy gyökeres vesszővel pótolni a kipusztult tőkét. Mindez perzse csak szemrevételezés. De a gyakorlott gazda szeme már akkor el tudja dönteni, hogy melyik tőke mit bír el. Az áttcleléstől nem kis mértékben függ az azévi bortermés. 4. A metszés (32 kép) A szőlőmunkák közül a legtöbb szakértelmet a m e ce i s követeli a gazdáktól. Mondják is az adatközlők, hogy jól mecceni csak nagyon kevesen tudnak. Nagyon sok gazda nem is maga metszi a szőlőt, hanem hozzáértő emberrel metszeti meg. Egyedül Váncsodon állítják a szőlősgazdák, hogy ,,ÍÍ magáét mindenki megmecci." Ez az a munka, amit nem szegyeinek egymástól kérdezni a gazdák. A jól metszők munkáját sokszor egész sor gazda figyeli. Hogy miért ilyen jelentős munka a metszés, arra ezt válaszolják: „Mindenkinek annyi bora van, amennyit mecciskor hagy rajta."

bZ Ezzel a metszés végső célját fogalmazzák meg, mert a megfelelő korona kialakítása is ezt a célt szolgálja. A metszéstől függ a termés mennyiségén, a korona és a tőke alakításon kívül a tőke élettartama is. Pontosan meghatározott rendben szabad csak évenként a csapok számát növelni s a tőkét erősíteni. Csak a jól megerősödött tőke — „amit nem vesznek azonnal termőre" —, lehet hosszúéletű. Különösen a hazai szőlők metszését kell körültekintően végezni. A metszés időpontjára vonatkozóan is eltérőek a vélemények. A legtöbben azt tartják, nyomban a nyitás után kell kezdeni. így elkerülik a szőlő leveles -ét, „kön n y e z é s " -ét, „folyás " -át.

54 A kései metszők a következőkkel indokolják álláspontjukat: akkor már jobban, meglátszik, hogy melyik szem életképesebb, a megmoccanás után. A kendermagbogár ekkorra clrajzik, s utána jobban ki lehet több vesszőből válogatni néhány épet. Ha 31. Nyitás (hasítás) 3* 35