Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

IV. A szőlő és művelése

íiyat. Ezeket pontosan benézik a sor végéről. Aztán zsineget húznak ki mellettük, s a zsineg mellett már könnyen megy a karók egyenes sorba verése. De még így is be-benézik a sorokat, hogy a karók egyenesen álljanak. Ha valamelyik karó félrement, eldűlt, azt kihúzzák, a lyukát betömik és újból verik. Nem minden gazda ilyen igényes. Úgy gondolja, hogy majd eltakarja a karót a szőlő lombja. Régebben a hasított karót is, a léckarót is hegyezés után bekátrányozták. Ma csak ritkán kátrányoznak. A kátrányozás megnyújtja a szőlőkaró életét. Az egyik adatközlő szerint: ,,1 9 2 0 óta van szőlőnk, még tudok benne kátrányos karót mutatni." Az elkorhadt karót, ha a föld feletti része még ép, még egyszer meghegyezik és leverik. Ez már így rövidebb lesz, de még mindig tovább tart, mint a napraforgó karó. A szőlőskertekben elég gyakori volt a karólopás. Jó tfízrevaló a száraz szőlőkaró. Az egyik gazda panaszolta: „A n n a k az áldozata vagyok én is. Három évvel ezelőtt vagy négyszáz karót elvittek. Ezért van most nékem 5 sor luga s." 29. Sima vesszők ültetése 3. A nyitás A szőlő legkorábbi munkája a nyitás. Az ősszel elfedett vessző kikeresését nevezzük így. A gyűjtőterület minden községében megegyezik ez a kifejezés. Az egyébként is mozgalmas szőlőskerti élet ezzel veszi kezdetét. Megindul az élet és megfényesítik a rozsdásodott kapákat. (30. kép). A nyitás időpontját az időjárás határozza meg. Ha a tél jobban elhúzódik, később, ha korán tavaszodik, hamarabb nyitnak. A naptári idő szerint a nyitás közvetlenül József nap utánra esik. Vannak, akik jobbnak tartják március legvégét, április első felét. Abban egyetértenek, hogy „mielőtt a szőlő megmoccan", azaz mielőtt a nedvkeringés a szőlőben megindul.