Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

IV. A szőlő és művelése

szőlő jajtájától függően lehet rövidebb is, hosszabb is. A delovárnak rövidebb is megfelel, az otelló magas karót igényel. Azegész karó hosszából 25—30 cm-t vernek a földbe (27. kép). Lazább talajon mélyebbre verik, agyagosabban kevésbé mélyre. így is jói áll a karó a földben, mikor a szőlő gyökerei jól körülfogják. Alig lehet kihúzni azokat. A karó vastagsága még változóbb. Ha nincs jobb, leverik a 3 cm vastag karót is, különösen ágkaróból. legjobbnak az 5 cm vastagságot tartják. A karó mindig vastagabb végével kerül a földbe, így tovább tart. A telepítésnél említettük, hogy a vesszőt mindig a déli oldalra ültetik. Ebből következik, hogy a jó szőlősgazda a karót a tőke mellé, annak északi oldalára teszi. ,,A tőkének van szüksége napra, nem a karó na k", mondják. A karózás tavasszal történik, rendszerint metszés után. Az előre, otthon kihegyezett karót szekéren vagy targoncán viszik a kertbe. Ott lerakják a szőlőnek a dűlő felőli végébe. Akinek kunyhója van, az odaállogatja a kunyhó oldalához (28. kép.). Ha a régi karó helyére kerül az új, akkor csak fejszére van szükség, amivel a karó felső végére ütve a régi lyukába verik az új karót. Az örökítéskor, s a karó leveréséhez karózóvasat használnak. (29. kép.) Van nyeles és gombos karózóvas. Az utóbbit nehezebb a földbe nyomni, mert nem lehet jól rátámaszkodni. A karózóvas lenyomása után azt oldalt minden irányba jól megmozgatják, hogy bővebb lyuk legyen, s a gödör fala ne omoljon be. Ebbe a lyukba a karót kis-, vagy nagyfcjszévcl verik be. Legjobban a hasított karót szeretik. Ez a legegyenesebb, ezt lehet a legkönnyebben hegyezni, mert nincs bele, mint az ágkarónak. A szakszerű karózásnál először a sor két végső karóját verik le, s közé még nchá28. Kihegyezett ágkarók előkészítve a kunyhó előtt