Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

IV. A szőlő és művelése

látásra alkalmas vesszőt szednek le. Azt a tőkét, amelyről a vesszőt szedik, anyatőkének nevezik. A szaporításra szánt vesszők kiválasztása (22 kép.) is nagy körültekintést igényel. Rendszerint éves vesszőt használnak erre a célra. Legjobb a közepes vastagságú egészséges szemekkel rendelkező vessző. A túlságosan vékony még nem érett, a vastag pedig már fás. Amelyik már fás (öreg), az ritkábban f o k a d meg. Fontos az is, hogy a vessző érett legyen. Az érett vesszőt arról ismerik meg, hogy a haja már fás színű, s jól kifejlett, egészséges szemek vannak rajta. A szakszerű őszi vesszőszedést kevesen alkalmazzák, ezért kevésbé ismert a megszedett vessző télire történő clvcrmclése is. Arra, hogy ősszel megszedett vesszőt nem a szabadban, hanem a pincében vermelnének cl, nem is tudnak példát mondani. Azok a kevesek, akik ősszel szedik meg a szaporításra szánt vesszőt, tavaszig a szabadban földelik el. Ásnak egy árkot, abba egymás mellé fektetik a vesszőket, jó vastagon befedik földdel. 60—70 cm vastag földet is tesznek rá, hogy meg ne fagyjon. Az őszi vesszőszedést azért nem szeretik, mert az elföldelt vessző vagy kipállik, vagy megfagy. A szaporításra szánt vesszőket úgy választják ki, hogy az kb. 50 cm hosszú legyen, s legalább 3 egészséges szem legyen rajta. A vastagsága lehet % cm, vagy az otellónál, meg más vastagabb fájú fajtánál ennél valamivel vastagabb. A vesszőt tavasszal, metszéskor szedik meg. Vagy még akkor elültetik, sima vesszőként, vagy őszig iskolába teszik, gyökereztetik. Tudják, hogy a gyökereztetett vessző fakadása biztosabb, — biztosabban ragad —, mégis inkább sima vesszőről szaporítanak. Hogy biztosabb legyen, inkább párosával teszik a vesszőt egy-egy lyukba, de a gyökereztetéssel kevesen bajlódnak. A gyökereztetés a következőképpen történik. A megszedett vesszőket sűrűn egymás mellé fektetik, kissé 22. A vesszők kiválogatása metszés előtt