Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

IV. A szőlő és művelése

1. Örökítés A szőlőmunkák a telepítéssel kezelődnek. Erre a műveletre több kifejezést használ­nak ezen a vidéken. A szőlőt örökítik, telepítik, ültetik, rakják. Érdekes, hogy ha a műveletre magára egy községben egy kifejezés állandósult is, ugyan­akkor e müvelet végrehajtásában résztvevő valamelyik eszköz őrzi egy másik kifejezés emlékét. Pl.: Konyáron örökítenek, de az örökítéshez használt eszköz a szőlő­p a k ó v a s. (21. kép.) Az örökítés előtt a talajt meg kell forgatni. Ezt tudják a szőlősgazdák. Indokolni is tudják, mégis a legritkább esetben forgatják meg a földet. 43 A nehéz munkát jelentő kézi forgatás helyett ma inkább mélyszántást alkalmaznak. Azt is tudják és fontosnak is tartják, hogy a megforgatott talajnak a forgatás után meg kell ülepednie. Hogy milyen fajtát választanak, azt legtöbbször az dönti el, milyen vessző van kéznél. Egy-két gazdáról tudnak csak, aki más helyről (Kecskemétről) hozatott neme­sebb fajta vesszőt, pénzért. A legtöbben helyből kerítenek vesszőt. A fajta nem is nagyon érdekli őket, csak egészsé­ges vessző legyen, úgyis vegyesbort készítenek. Any­nyira azért már igényesek, hogy elvirát ésnovát az új telepítésekbe csak téve­désből raknak. Hogy a talajadottságot figyelembe veszik, azt épp a termelt fajták igazolják. Ezért van a kötöttebb talajon, Hencidán, Váncso­don és Hajdúszováton na­gyon kevés hazai szőlő. Egyedül a tsz-ek által létesített új telepeken folyik a telepítést megelőzően szak­szerű talajvizsgálat és ennek alapján gondos fajtakivá­lasztás. Arra még jól emlékez­nek az öregek, hogy a kertek kialakításakor Nagyváradról és környékéről hozták a sok vesszőt. 44 De nem ősszel, ha­nem tavasszal, metszés után. A telepítéshez szükséges vessző nyerése miatt a tőké­ket nagyon megkoppasztani nem szabad. Ezért egy-egy 21. Karózóvas és ültetőJuru tőkéről csak néhány szapo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom