Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

II. A szőlőskert

községekben a cscrgettyűt kereplőnek hívják. A csergettyűvel ijeszgctték csemege és szőlőérés idején a madarakat is. A kert védelmét szolgálták a csőszökön és megerősített kerítéseken kívül szőlőérés idején a zárt nagykapuk is. Minden kerten egy-két nagykapu van. Ezen járnak be a szekerek, rendszerint trágyázás, karó kihordás, vcnyigeszál

litis és szüret, ritkábban locsolás idején. A régebbi időben a nagykaput állandóan zárva tartották. Nyitvatartását a kertgazda szabályozta. Régen szőlőérés idején a kiskaput is zárva tartották. A kiskapun fából készült lövő zár volt. Sajnos csak emlékezet nyomán rekonstruálható. Eszerint a fából készült lövőzárnak volt egy foglalatja, amelybe egy vékonyabb tolóka, lövő járt. Ha ezt a tolókát meglökték, becsúszott a foglalatba, s így a kaput lezárta. Kinyitni az ugyancsak fából készült két vagy három m a k k o s kulccsal lehetett. Minden gazdának volt kulcsa. Aki otthon hagyta, várhatott, míg bejutott a kertbe. Vagy kiabálhatott, ha ugyan dolgozott valaki a kapu közelében. A mai szőlőskerti kapukon már vas zár van (5. kép). Nagyrészt bolti, de kerül még kovácsoltvas zár is (6. kép). Ma már a kapukat a csősz még éjszakára sem zárja be, szabad a ki-bejárás éjjel-nappal. Az öregebbek nem is szívlelik túlságosan ezt a nagy szabadságot. A csőszöknek legtöbb baja a tolvajokkal van. A tolvajt tettlegesen bántalmazni nem szabad, mégis előfordult ilyen eset elég gyakran, aminek végül is a csősz itta meg a levét. A rendes eljárás az volt, hogy a tetten ért tolvajt a szőlőgazdának, a kertgazdának s aztán a törvénybírónak, vagy bírónak jelentette a csősz.

3

" 5. Kiskapu kovácsolt vaszárral