Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

IV. A szőlő és művelése

36. Fából készült régi locsoló, (permetező) valamennyi kútnál van egy vagy több kimustrált boroshordó, amelyiknek az egyik feneket kiütötték. (A boroshordón kívül használnak erre a célra vashordót is, különösen 1945 óta.) (37. kép) Ezek a hordók a gazdákéi, egyedül Hajdúszováton képezik a gazdaság tulajdonát. A hordókban állandóan víz van, hogy a nap széjjel ne szíjjá azokat. A hordóba megfelelő mennyiségű vizet mernek. Korán reggel beáztatják a k i k k ö -vet (rézgálicot). A kékkövet összetörik és beleteszik egy használt harisnyaszárba (botosba). A hordóra egy karót fektetnek s arra az így elkészített kékkövet rákötik, s belelógatják a vízbe. Időnként a gazda megmozgatja a kékkövet, hogy hamarabb elázzon. Közben tesz-vesz, elkészíti a meszet, amit egy rossz fazékban m e g ó t v a hoznak ki targoncán a permetezővel együtt a kertbe. Esetleg más szőlőmunkát végez, köt, kapál, kacsok Mikor a rézgálic teljesen elázott, a meszet külön edényben felhígítják és a hordóba öntik. 100 liter vízbe 1,2 kg meszet tesznek. Sokan — tévesen — azt tartják, hogy ezért nevezik egyszázalékosnak a permetező levet. A szabályos eljárást, hogy mind a rézgálicot, mind a meszet 50—50 liter vízben oldják fel, nem követik, így nem történhet a vegyítés abban a sorrendben — ahogy szakszerűbb volna —, hogy a rézgálicoldatot öntenek a mésztejhez. Könnyebb az 5—10 liter hígított mésztejet önteni a kékkőoldathoz. Az így elkészült oldattal locsolnak. A hordóból a levet egy régi tejcscsuporral meregetik előzőleg mindig felkavarva azt, többnyire azzal a karóval, amelyiken a kékkő ázott. A meregető cdíny télen-nyáron kint áll a gazda szőlőjében, valamelyik szélső karóba húzva.