Jankó Ákos: Hajdúvid (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 4. Debrecen, 1963)

A tanyavilág népe

A tanyában nagyjószág is volt, amit szinten a tanyás gondozott. Az aprómarha és nagyjószág eltartásához szükséges takarmányt a gazda adta, minden második héten hozott ki a jószág számára darát olyan mennyiségben, ahogy azt a jószág száma megkívánta. Amikor a tanyán a gazda is kint tartózkodott, a heti étrend a következő volt: Reggel pirított tészta, délben ,,öhön" (krumpliból, száraz tésztából és szalonnából szabadtűznél bográcsban készített sűrű étel), este sült szalonna vagy tej. Néha reggelire teát főzött a tanyás felesége, ilyenkor délben pirított tésztaleves volt az ebéd és este tej a vacsora. Ritkán paprikáskrumplit vagy paszulyt főzött ebédre, ezekhez mindig volt hús is. Csirkét egy héten csak egyszer ölt. Nagyobb dolog idején a gazda anyja disznóhúst és lisztet is küldött ki a tanyásnak. Szarvas Imre a tanya gazdájával mindig jó viszonyban volt, vigyázott arra, hogy ne kerüljön vele soha ellentétbe, egyszer mégis megtörtént, hogy a gazda apjával, az ,,öreg gazdával", összeveszett. Jjyen veszekedések más tanyások esetében sűrűn előfordultak és néha a legkisebb nézeteltérésből adódtak. Általában a jóviszony fenntartását azonban a gazda és tanyás érdekei egyaránt megkívánták. A tanyás rendszer a kintlakó szegény ember számára a rendszeres munkaalkalmat, a gazda számára a lakóhelyétől távoli vagyonának biztonságát jelentette. A tanya használata mellett a tanyás a gazdától egyéb juttatásban is részesült. Balog Márton is tanyás volt a faluba való költözése előtt. 200 kvadrát veteményes földet, részcsaratást és 2—300 kvadrát harmados répaföldet kapott gazdájától, de mint elmondotta, ezekért a juttatásokért nagyon meg kellett dolgoznia. Ha kijött a gazda trágyát hordani, sokszor megrakta a szekerét trágyával — barátságból. Ha a gazda befogott a boronába, odaszólt a tanyás fiának: — Eregy mán te fiú, berenáj míg rágyéitok! . . . A fiú berenált fél nap . . . Tóth Sándor is a gazda számára végzett ingyen munkák miatt panaszkodik: — Nem kellett lakbért fizetni, dc sokat kellett potyára dolgozni! Nagy Péter is tanyás volt a vidi földön. A gazdától aratás, egy vékás veteményes föld, tűzrevaló, fűteni való szalma (fütelik) és harmados kapálás járt neki. Ezek ellenében takarította a tanyát, de a meszeléshez a gazda tartozott meszet adni. Egy alkalommal Nagy Péter a tanya gazdájának répaföldet munkált ötödén. A gyár barkó ellen locsoltatta a répát és a gazda a locsolás árának ötödét a tanyással akarta megfizettetni, amit ő nem vállalt. Ugyanez évben 600 négyszögöl gyapotföldet is vállalt a gazdától, amiért nem kapott semmit. Követelését a gazda elutasította, a következő évben már nem adott neki részes földet. A mezőgazdasági bérmunkásságnak a tanyásokkal társadalmi vonatkozásban rokon, dc azoktól élesen elkülönülő kisebb számú csoportja voltak Viden a taksások. Ezek is birtokos gazda tanyáján laktak, gazdáikkal való munkaviszonyukban azonban különböztek a tanyásoktól. A taksás a gazdától a lakóházon kívül bizonyos legelőterületet kapott, azon jószágot tarthatott. A gazda tüzelővel és fűtőanyaggal is ellátta a taksást, mindezért ő évenként 25 napi robottal tartozott a gazdának. Taksás volt egy időben a Forrai tanya környékén Balog Márton is. Elbeszélése szerint a Viddel szomszédos Görbeháza nevű községet taksások alapították. A polgári köveséit mentén volt két „birkásház", ezek mellé az egri káptalan 12 taksás családot telepített, akik itt jószágot tartottak. A mai Görbeháza területén letelepedett taksások évenként 25 napot gyalog, 25 napot pedig lóval dolgoztak a káptalan részére, robotmunká-