Porcsalmy Gyula: Hajdúböszörmény rövid története a Hajdúkerület megszűnéséig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 3. Debrecen, 1963)

Böszörmény város története a hajdúk letelepülése után

maradt. A hajdúvárosok azt követelték, hogy a nemesekkel szemben követett gyakorlat legyen irányadó, (1751-ben a Helytartó Tanácsi küldöttség véleménye, 1821 március 21 -i királyi rendelet szerinti nemesi összeírás, valamint 1827. 7. t. c, 1829-i összeírási ügy, és az 1836-i legfelsőbb rendelet szerint csak legelő adót fizettek). 1848-ban a nemesség megszűnt, az adózás terén a közteherviselés lépett életbe. Ez megoldotta a hajdúk adózásának kérdését is. 1808. október 30-án a mai Bocskai téri református templomban megszólalt az első orgona, mely hasonló volt a debreceni oratóriumban levő orgonához. Prédikált a neves zsoltáriró Nagy István lelkész, kinek emlékkővel ellátott sírja a mai Fürdőkertben van. 1828-ban 238 család lakott Böszörményben. A keleti kolera, mely addig Európában ismeretlen volt — 1831 július 25-én kiütött e városban is (egész Európában pusztított ekkor) és két hónapig dühöngött itt. Ez idő alatt — szeptember 29-ig — 251 férfi és 222 nő halt meg. Ezeket felsőbb rendeletre minden ceremónia nélkül azonnal eltemették. Az 1839—40. évben volt a nemesek igazolása, mely egész 1848-ig tartott. Városunkban 55 ilyen külön nemesi oklevéllel biró családot találtak. A legnépesebbek voltak a Kathy, Kovács és Dobó-családok. 1842-ben — a homok megkötése végett — létesítették a Homokkertszőlőt. 1848-ban, mikor a magyar szabadság többszázados elnyomás után életre kelt, Hajdúböszörmény egymaga küldött követet az országgyűlésre. Szemere László lovas nemzetőrségi őrnagy rendelkezésére Böszörmény, Szoboszló, Vámospércs egy zászlóaljnyi nemzetőrséget állított a haza védelmére. Ez a század részt vett a schwecháti ütközetben,majd december 31-én Vácra érkezett. Itt oszlatta fel a kormány. Az országgyűlés által első ízben megszavazott 200 ezer honvédből a hajdúkerületre 1017 jutott. Ez volt az 52. zászlóalj, mely Schlick ellen harcolt Kassa környékén, Szolnokon, Budavár bevételénél, azután meg a komáromi harcokban vett részt. 1848 őszén Böszörményben alakították meg a Bocskai-huszárezredet, melyet Komárom, a Szepesség és Szeged felé irányítottak. Az 53. honvéd gyalogos zászlóaljat a hajdúvárosokból alakították, 1849 április 24-én Böszörményben. Ennek két századát Erdélybe rendelték, majd Bem táborába kerültek, s a szabadságharc végéig vele harcoltak. 1849 április 28-án a kerület 150 lovat ajánlott fel a hazának. Ezenkívül is nagy pénz — és véráldozatot hozott a kerület, elsősorban Böszörmény, a magyar szabadságharc oltárán. 1849 áprlilis 28-án kerületi gyűlést tartottak, ahol kihirdették az április 14-i függetlenségi nyilatkozatot, s ez alkalommal eltávolították az osztrák ház uralmára emlékeztető két képet: a Ferenc császárét és József nádorét. 1849 szeptember 30-án Drevenyák Ferenc császári biztost nevezték ki a Hajdúkerület elnökévé. Görgei fegyverletétele után nehéz helyzetbe jutott a Hajdúkerület is, a kerület működése 1851 január 18-án megszűnt. A hat hajdúváros kiváltságleveleit és egyéb okmányait magába foglaló ládát a hat hajdúváros pecsétjével ekkor lezárta. Az 1860. évi október 20-i diploma értelmében a Hajdúkerületet viszszaállították, 1861 január 9-én a Hajdúkerület egyhangúlag Sillye Gábort választotta meg főkapitányává. 1861 május 13-án a kerület Böszörményben gyűlést tartott, s az adófizetést megtagadta mindaddig, míg az éppen ülésező országgyűlés azt meg nem szavazza. Ebben az ügyben a királyhoz,