Porcsalmy Gyula: Hajdúböszörmény rövid története a Hajdúkerület megszűnéséig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 3. Debrecen, 1963)

Böszörmény város története a hajdúk letelepülése után

r az országgyűléshez is kérvényeztek. Az ellenállásból származó kárt a kerület megtéríti és kijelenti, hogy az adóbehajtó bizottmánynak segédnyújtók becstelenek és hazaárulók (az 1504. I. t. c. s több törvények nyomán). 1854-ben a város az államkölcsönbe kétszázezer pengőforintot ajánlott meg, s hogy ezt kifizethesse, eladta a Brassó nevű birtokát. 1886-ban a birtokosság az akkori mocsaras Rétet osztotta ki, köblösét 24 pengőforintért, 3 évi részfizetéssel. 1861 után az államkölcsönből visszatérült száztízezer forintból ötvenezer forintot egy új központi fiúiskolára (mai gimnázium) adtak, hatvanezer forintot ínségkölcsönre, míg a lakosságnál még kinnlevő ötvenhatezer forint államkölcsönrészletet egy városi takarékpénztár létesítésére fordították. 1863-ban Sillye Gábor főkapitány kezdeményezésére a Homokkert közelében egy másik szőlőskertet létesítettek. Amikor 1861-ben a szabadságolt katonákat is be akarták hívni, ez ellen a kerület, a tizenkét év óta tartó szenvedésre hivatkozva, tiltakozott. Böszörményben az adóbehajtás nagy erővel folyt, úgyhogy a lakosság ínségbe jutott. Emiatt Nánáson a szűkölködő böszörményi lakosok részére július 8-án gyűjteni kezdtek. A király szeptember 19-én a hó végéig felfüggesztette a végrehajtást, az országgyűlést szeptember végén feloszlatta. A kerület meghagyta, hogy a hivatalnokok hivatalaikat tovább vezessék. November 14-re a kerület is feloszlott. 1867-ben az alkotmányos élet a hajdúkerületben is megkezdődött, Sillye Gábor főkapitányt a király állásában újra megerősítette. Ez időben indult meg a városias fejlődés. Kormánykörökben a megyék rendezésével foglalkoztak, s a hat hajdúvárost Szabolcs megyéhez akarták csatolni. A kerület ez ellen síkra szállt, a belügyminisztertől a kerületi székház megépítésére 10 850 forint segélyt eszközölt ki, úgyhogy abban a törvényszék is helyet találjon. Az új kerületi székházat (mely ma már Böszörmény város tulajdona) 1870-ben át is adták a használatnak. 1870 június 1-én tartott közgyűlésről a kerület felírt törvénykezési területi épsége megóvása érdekében, i87l-ben a királyi törvényszéket s járásbíróságot állították fel (a másik két járásbíróság Nánáson és Hadházon volt). A törvényszék 1874 végén, a hadházi járásbíróság néhány év múltán megszűnt. 1873-ban a belügyminiszter a megyék kikerekítését célzó javaslatában a hat hajdúvárost Szabolcs megyéhez akarta csatolni, ez ellen az 1873. november 12-én tartott kerületi gyűlés felírt a királyhoz s a képviselőházhoz. — A király a küldöttséget november 29-én fogadta és a kérvényt figyelembe vétel végett a belügyminiszterhez küldette. 135 képviselő is megígérte a kerületi küldöttségnek a pártfogást. A király Sillye Gábor főkapitányt 1875 január 11-én Debrecen főispánjává nevezte ki, aki ezen tisztét 1875 február 4-én el is foglalta. Ekkor azt hitték, hogy a kerületi székhely Böszörmény lesz. Ezen reménykedést növelte, hogy augusztus 1-én királyi közjegyzőséget állítottak fel. A javaslatot a képviselőház 1876-ban tárgyalta. Rosszul állt a kerület ügye. Böszörmény felszólította Nánást, hogy ,,ne engedje a történelmi múlt elhomályosítására vezető célzatot". Nánás és Szoboszló azonban úgy határozott, ha Böszörmény nem lehet, legyen Debrecen a központ. Az is lett, s a kerület megszűnt. Sillye Gábort 1876 augusztus 8-án mindkét tisztétől felmentették. A kerület utolsó gyűlésén megható módon örökítette meg a Hajdúkerület emlékét, s 1876 szeptember hó 4-én alakult meg