Porcsalmy Gyula: Hajdúböszörmény rövid története a Hajdúkerület megszűnéséig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 3. Debrecen, 1963)
Függelék: Jegyzetek Boda és Zelemér történetéhez
emlékezetében, hogy a Szamárhegy a Boda várkastélyt sáncként vette körül. A Szomolynek, illetve a Szamárhegy tehát a Boda birtokon feküdt s valószínűleg előzőleg azt a XV.—XVI. században rácok bírták. * * * Zelemér is Hajdúböszörménytől délre, 6—-1 km-re terül el. (Ma már csak néhány tanya található a régi falu helyén.) Zeleméren sok régi tárgyi emléket, még római pénzeket is találnak néha-néha a szántó-vető emberek. Az utóbbi arra vall, hogy e táj a rómaiak korában is lakott volt, s annak lakói a rómaikkal kereskedelmi kapcsolatban álltak. Zelemér és a hozzá közelfekvő birtokok hovatartozásukat illetően a XV.—XVI. században és a XVII. század elején sokszor vitás területek voltak. Értük a Parlagi és a Zeleméri család hosszan tartó pereskedést folytatott. E viszályt a népmondák is megörökítették. Ami pedig a Parlagi családot (mai kiejtés szerint: Pallagi) illeti: a Pallagiak Böszörményt s Parlagot is birták a XV. század végén. — 1548-ban Zeleméren volt birtokos a Parlagi család. 1561-ben már csak egy részében volt birtokos itten e család. — 1611-ben Bellény Zsigmond kéri Parlagi László fiaira: Györgyre és Miklósra, valamint Kamarás Jánosnéra vonatkozó, a zeleméri birtokot illető okiratokat a leleszi konventtől. — Parlag község tovább állott fenn mint Zelemér, mert 1621-ben mint falu még szerepel, míg Zelemér hasonló minőségben már nem áll. Sőt még a későbbi időkben is beszélhetünk Parlagról, mint faluról. — Ugyanis kevéssel 1681 előtt vették el Parlagot a róm. katolikusok a protestánsoktól. Parlag ekkor pusztulhatott el végképpen. A Zeleméri családról a következőket írhatom: 1496-ban Zeleméri Mihály birtokos volt Zeleméren. 1503-ban Zeleméri Kamarás János Zeleméri Mihály ellen kért eljárást, tiltakozva az ellen, hogy az Zeleméren egynéhány birtokot elfoglalt. 1560-ban Zeleméri László és neje: Jaksics Skvlásztika még életben voltak. A Zeleméri család az előkelő Gut-Keled nemzetségből származik, mely kiváló férfiakat adott az országnak (pl. a Báthory családot.) Első ismert, őse Zelemér volt, tehát a helység is tőle kapta nevét. A család egyik tagja, László, a sóaknák kamarása volt, utódai ezért a Kamarás nevet is használták. E család férfi ága Bocskai idejében halhatott ki. Mint a kevés fennmaradt históriai adatból tudjuk, Zelemért a törökvilág előtt s a török hódoltság kezdetekor a Zeleméri-Kamarás család birtokolta. Zeleméri Kamarás Borbálát egy Lorántffy Mihály nevű főúr vette nőül, kinek leánya Lorántffy Zsuzsanna I. Rákóczi György erdélyi fejedelem neje volt, Lorántffy Zsuzsanna menyasszonyi hozományul kapta Zelemért 1618-ban, mely ez időben már puszta hely volt. A böszörményiek még ma is beszélnek róla, hogy a zeleméri templomon Lorántffy Zsuzsanna neve volt felvésve. Ami Zelemér pusztulását illeti, annak éve biztosan nem határozható meg. Bakóczy János helytörténész, a tizenötéves háború idejére, 1596 körüli évekre teszi. („Töredék adatok a hajdúböszörményi evangélikus református egyház múltjából c. művében") — Mikor még a török kajmakám szedett e vidéken adót — a hajdúk letelepítése előtt-—akkor a török kincstári defterdárok szerint Zelemérnek 12 háza volt. Zelemér 1633-ban már mint pusz ta hely nyer említést, de azért ezután is állhatott, mert még a múlt század elején is település volt itt. (Hát még közvetlenül a pusztulás után hogyne emelkedett volna fel romjaiból!) 2*