Porcsalmy Gyula: Hajdúböszörmény rövid története a Hajdúkerület megszűnéséig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 3. Debrecen, 1963)

Függelék: Jegyzetek Boda és Zelemér történetéhez

A néphit beszél (XVII. században) a Délvidékről menekült veres barátokról is, akik a debreceni vásárra menő hajdú nőket Zeleméren elrabolták s az ottani kolostorban fogva tartották. Ezért a böszörményi hajdúk — mikor türelmüknek vége szakadt —, őket elűzték a garázdálkodó rácokkal együtt s a zeleméri kolostort feldúlták. Ekkor pusztult volna el utoljára maga a templom is, melynek dombja alatt — mint a monda tartja alussza örök álmát Boda Katalin. Hajdan az úgynevezett „depauli Zeleméren" is nagy erdőségek voltak. A XVIII. század második felében katolikus papok is laktak Zeleméren. Ugyanis Zelemért Debrecen városa — felsőbb parancsra — 1752 körül az egyik szerzetesrendnek adta. II. József mikor feloszlatta azokat a szerzetes rendeket, melyek tanítással, vagy betegápolással nem foglalkoztak, a zeleméri kolostort is megszüntette. Ami Zelemér lakóit illeti, azok főleg a törökök elől menekült rácok lehettek, bár magyarok is laktak e helyen. A múlt század elején De Pauli volt a földesúr itt, akinek a kastélya öreg emberek állítása szerint, — az 1840-es években — még állott. Üresen állt s vasárnaponként a böszörményi legények s leányok jártak oda ki mulatni. Ma Zelemér puszta hely, szántóföld. Csak a régi gótikus templom maradványai hirdetik még, hogy e helyen valaha egy virágzó középkori falu volt.