Enyedi József: A káposzta jelentősége a nép életében Hajduhadházon (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 1. Debrecen, 1963)
Termesztésének első időszakában csak a házkörüli kertekben, majd a község szélén levő úgynevezett káposztáskertekben termesztették. Ügy mondják a káposztáskertekben valamikor mindenkinek volt egy-egy darab káposztásföldje. Évről évre káposztát ültettek abba, nem féltek attól, hogy kiéli a talajt, mégis mindig jól termett. Pedig még 80—100 évvel ezelőtt nem is igen trágyázták a földjét, akkor a trágyát a garágyára, vagy a falu szélén levő Lapos (libalegelő) gödreibe hordták. Ilyen káposztáskertek vannak még ma is a község nyugati és északi szélén (1. kép). Híres káposztáskert volt régen a Vénkert és a Békáskert (ma Jakabkert). Azt mondják, hogy valamikor a Békáskertnek olyan vizes volt a talaja, hogy palántarakáskor egylovas szánon lehetett megközelíteni. A káposzta gyors elterjedését elősegítette, hogy termesztéséhez igaerő sem kellett feltétlenül, s gondozását az asszonynép és a gyermekek is elvégezhették, így a férfiak távolabb levő földjeiken dolgozhattak. A fentieken kívül sokan azért is szeretnek vele foglalkozni, mert pénzelhetnek belőle. A káposzta népszerűségét igazolja az is, hogy a hadháziak szólásaiban gyakran szerepel. Ha pl. elsírja valamelyik gyermek magát : Sírjál már egy kis káposztába valót !— mondják neki tréfásan. Ha pedig valaki mást beszél, mint amit kellene, azzal szokták figyelmeztetni, hogy az már más káposzta. Nem káposztáié van annak a fejében, mondják arra, akit okosságáért megdicsérnek. Gyakran emlegetik a következő szólást is: Csak nem bízza kecskére a káposztát? vagy: Azt szeretné, hogy a kecske is jóllakna, de a káposzta is megmaradna. Egy lakodalmi rigmus pedig így figurázza ki a szórakozott leányt: Ez a kislány szerelmes, Káposztába lekvárt tesz. Különösen a káposztával foglalatoskodó fiatalok gyakran próbálgatják elmondani a következő gyorsmondókát: Hogyha ezt a káposztástálat elkáposztátalanítanád. Káposztafajták Nem ok nélkül büszkék a hadháziak arra, hogy sehol sem termelnek olyan jó káposztát, mint náluk. Nem öntözik, mégis jól terem, mert a hadháziaknak sikerült olyan káposztafajtát kitermeszteniük, amelyik a talajuknak és az éghajlatuknak a legmegfelelőbb. Bírja a szárazságot és a fagyot egyaránt, emellett a káposzta kártevői és betegségei sem nagyon pusztítják. A hadházi táj faj ta káposzta ismertetője: átlagsúlya 2 — 2% kg, de nem ritka a 3 kg-os fej sem. A feje kemény, kissé lapos és tömött, a levele vékony, fehér, a kordája (levélér) vékony, a torzsája, rövid, vékony és édes. A hadházi káposztát ^^S^^TÏT^VÎS^^' meg lehet ismerni arról is, hogy a fej összeboruló levelei a középnél jóval tovább érnek (2. kép). ^ószta' ötszib^r ká ~ A másfajta, illetve a másfelé termesztett káposzta velei a közTpnéT jóval a hadháziak szerint: sikeretlen, léha, bürgős, vastag levelű, tovább érnek ízetlen. Hogy a hadháziak ezt a hadházi tájfajta káposztát kialakíthatták, a természeti adottságokon és a kialakult jó termesztési módokon kívül annak is köszönhetik, hogy káposztamagot boltból sohasem vesznek, mindig maguk termesztik a klímájuknak és a talajuknak legmegfelelőbb káposztákból. így lett jellegzetes hadházi növény.
