Enyedi József: A káposzta jelentősége a nép életében Hajduhadházon (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 1. Debrecen, 1963)

A hadháziak a káposztafélék közül inkább csak a fejeskáposztát termesztik, pedig minden adottság megvan ahhoz, hogy más káposztaféléket, így kelkáposztát, vereskáposztát, karalábét és karfiolt is termesszenek eladásra. A fejeskáposztából is inkább a nyári és a téli káposztát termesztik. A nyárit nem értékelik sokra. A ház körüli kiskertekben éppen csak annyit termesztenek belőle, amennyi nyáron a ház szükségletét ellátja, hogy ne kelljen piacra szaladni egy-egy főzet káposztáért. De nem így a téli káposztából, az úgynevezett hadházi fajtából. Ebből aztán annyit termelnek, hogy eladásra is jut belőle bőven. Ujabban elég sokan termesztenek takarmánykáposztát is. Ha akármelyik hadházit megkérdeznénk, hogy melyik a legjobb káposzta, bizonyára így válaszolna: amelyikben hús is van. Amikor pedig megkérdezik a hadháziaktól, hogy milyen is az a híres hadházi káposzta, így szoktak felelni: húsos (vagyis hússal főzik, tehát nem a levele vastag, húsos). Szaporítása A káposztát magról szaporítják. Ősszel, káposztavágáskor a magnakvaló, szép egészséges fejeket tövestől szedik ki a földből (3. kép), telelésre fejével felfele gödörbe teszik, szalmával vékonyan beszórják, majd 2—3 ujjnyi földdel leföldelik. Ha télen nagyon hideg van, akkor szalmás trágyát hintenek rá. Tavasszal, március végén kiskertben napos, széltől védett helyen (épület vagy kerítés mellé), egymáshoz 5—6 cm távolságra úgy ültetik ki, hogy a fej egyharmada a földben maradjon. Majd a fejet kereszt alakban kissé bevágják (4. kép), hogy a hajtása könnyebben tudjon kitörni. A vágásnál vigyáznak, nehogy a szík\& megsérüljön. 3. kép. Magnak való káposzta