Enyedi József: A káposzta jelentősége a nép életében Hajduhadházon (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 1. Debrecen, 1963)

33. kép. Egy rúdra szúrt káposztával jelzik az eladó káposztát hoz illendőbb étket nem tartanak az régi időben". SZIRMAY Antal (író és régész, 1747 — 1812): Hungária in parabulia, sive commentarii in adagia et dicteria Hungarorum. Budea, 1807-ben megjelent latin szövegű versében pedig így dicséri a káposztát: „Első része ételünknek ama káposztás hús, Ha szalonna nincsen benne, szívünk már nagyon bús. Óh, áldott káposzta, paradicsom hozta, Áldott, aki kolbásszal foldozta !" Mintha a hadházi lakodalmak vőfélyét hallanám, amikor a lakodalmakból elmaradhatatlan töltöttkáposztával még napjainkban is így köszönt be: „A káposzta a magyarnak híres eledele, Kigyelmeteket is megkínálom vele. Itt van a káposzta, friss jó disznóhússal Jól megeszkábálva, mint a szekér gúzzsal. Szakácsasszonyokkal jól felfűszerszámoztattam. Tétettem bele szegfűt, borsot és meg is sózattam. Belevágattam kilenc disznónak elejét, hátulját, Keresse meg benne ki fülét, ki farkát !"