Enyedi József: A káposzta jelentősége a nép életében Hajduhadházon (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 1. Debrecen, 1963)

f ha bagóért nem akarják eladni, megetethetik a jószágukkal. Nem vész kárba, mert a szarvasmarhának, lónak kiváló takarmány. Hogy milyen ingadozó a káposzta ára, azt az utóbbi évek káposztaárai is igazolják. Volt év ugyanis, amikor mázsájáért csak 20—25 Ft-ot kaptak, de a következő év őszén már 250 Ft-ot is megadtak mázsájáért. Bő termés esetén vége-hossza nincs a káposztát szállító szekereknek (31. kép). Ilyenkor a vasútállomás előtti téren hatalmas káposztahegyek (32. kép) várnak a vagonokra, a szállításra. Alig van utca, ahol legalább 8 — 10 háznál ne lenne a kisajtó mellett rúdra kidugott káposztafej (33. kép) annak jeléül, hogy ott káposzta van eladó. Valamikor ősszel sok káposztavevő, kereste fel a községet, de a hadháziak sem voltak restek, szalmával bélelt szekereken szállították a káposztát Debrecen, Balmazújváros, Miskolc, Eger, Szolnok piacaira és még távolabbi helyekre is. Sokan terményre cserélték be. Ahány kg káposztát adtak, annyi kg vegyes terményt kaptak cserébe érte. Ma a termelőnek nem kell messze szállítania az eladó káposztáját, helyben átadhatja az FMSZ megbízottjának, ha szerződést kötött vele, vagy ha szabadforgalmi áron akarja értékesíteni. Nemcsak az édeskáposztát értéke32. kép. Káposzta a vagonba rakás síthetik, hanem a savanyúkáposztát (horelőtt a hadházi vasútállomáson dóskáposztát) is. Vannak, akik 10—15 hordóval is romnak, savanyítanak, amit télen és kora tavasszal értékesítenek. A legtöbb savanyú káposztát Debrecen vásárolja fel, de jut elég belőle még Budapestre is. Káposztakofa is volt régen elég nagy számban, akik vették, adták a káposztát, üzérkedtek, kupeckedtek vele. Kár, hogy a községben nem létesítenek káposztafeldolgozó és értékesítő szövetkezetet, pedig minden adottság megvan ahhoz, hogy egy ilyen vállalkozás eredményes lenne. Óriási betonkádakban lehetne savanyítani, és még a külföldi piacokra is jutna belőle. Mint emberi eleség A káposzta (Brassica) régi eledel. Arra nézve nincs pontos adatunk, hogy elődeink mióta fogyasztották. Egy 1603-ból ránkmaradt feljegyzésből olvashatjuk, hogy Thurzó Szaniszló galgóci földesúr egyik 18 fogásos ebédjén a 12. fogás ,,savanyúkáposzta tehénhússal" volt. Különösen kedvelték a ká posztát csíkkal. Ugyancsak Thurzó Szaniszló egyik 18 fogásos vacsoráján a „csíkkáposíta lévben" az 5. fogás volt. 1684-ben pedig egy károlyfehérvári szabó céh mesteravató 31 fogásos ünnepi lakomáján az ételek sorrendjében a második helyen ,,Uj káposzta savanyítva velős konccal" szerepelt. A káposzta nagy tisztelői közül érdemes megemlíteni APOR Pétert, aki írásaiban így emlékezik meg a káposztáról : az káposztánál magyar gyomor-