Enyedi József: A káposzta jelentősége a nép életében Hajduhadházon (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 1. Debrecen, 1963)

nem használták a káposzta savanyításánál a csavaros prést, leginkább boroshordóba taposták. Sokan, különösen a fiatalabbak közül nem tudnak különbséget tenni a káposztáshordó, a káposztáskád és a káposztásdézsa között, pedig lényegesen különböznek egymástól. A káposztásdézsa kicsi, alacsony, a káposztáskád nagyobb, szélesebb és magasabb, a káposztáshordó alakra olyan, mint a boroshordó, középen öblösen kiszélesedik (30. kép). Előfordul még ma is, hogy egyesek használt boroshordót fognak be káposztáshordónak, ami pedig nem használ sem a káposztának, mert benne meglágyul, sem a bornak, mert benne megecetesedik. Értékesítése Hadházon még a legszegényebbek is termelnek a maguk számára néhány fej káposztát a kiskertben vagy az udvar valamelyik elkerített alkalmas részében. A tehetősebbek már eladásra is gondolnak. Érdemes is vele foglalkozni, mert sokszor lehet belőle pénzelni. Már télvíz idején gyűszűszámra árulják a piacon a magvát. Kora tavasszal a palánta hoz egy kis költőpénzt a házhoz. Nyáron a korai káposztából pénzelhetnek. Ősszel már nagyobb összeget is láthatnak belőle, s érdemes szekéren, vonaton és tehergépkocsin olyan távolabbi helyekre szállítani, ahol nem termelnek elegendőt. Télen a savanyú káposzta fizet. Ig eléggé ingadozó szokott lenni. Kedvező időjárás esetén, amikor a hadháziak szerint annyi a káposzta, hogy csak úgy bűzlik tőle a piac, rendszerint nincs ára. De akkor sem fizethetnek rá a termelők, mert 31. kép. Vagonokba rakják a káposztát