Enyedi József: A káposzta jelentősége a nép életében Hajduhadházon (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 1. Debrecen, 1963)

A legtöbb háznál a gyalult káposzta közé egy-két sor fejes káposztát is raknak. Erre nemigen kell külön figyelmeztetni a káposztával foglalatoskodó­kat, mert hisz a töltöttkáposztát mindnyájan szeretik, ahhoz pedig kell. Mieló'tt a fejes káposztát a hordóba tennék, kivágják a torzsáját és a torzsa helyébe egy evőkanál tört sót tesznek, 1 — 2 db szemes borssal együtt. Amikor a káposztáskád (hordó, dézsa) majdnem tele van, deszkát raknak rá és jól leszorítják a csavaros préssel (28. kép). Ha nincs csavaros prés, akkor 40 — 50 kg súlyú bazaltkővel vagy nagy folyami kővel nyomatják le. Manap­26. kép; Káposztataposás 27. kép. A káposzta döngölése csömőfával ság azonban már majdnem minden háznál van csavaros káposztaprés. Nem így régen, amikor csak a módosabbaknak volt. Az idősebbek még emlékeznek rá, amikor az ősz beálltával Hadházról sokan mentek Tokajba, hogy káposzta­nyomó követ és darabos sót hozzanak. Valamikor a meszesek is árultak ká­posztanyomó követ, tőlük is lehetett venni. A káposzta meleg helyen 4—5 hét alatt megsavanyodik. Akkor a kam­rába vagy a pincébe hidegebb helyre viszik, de a gondozása akkor sem szűnik meg. Ha kevés a leve, enyhe sós vízzel pótolják, ha pedig sok, lemernek belőle (29. kép). Gyakran mossák. Olyankor meglazítják a csavarját (vagy leveszik róla a nyomókövet) mire a káposzta leve leszáll a káposzta közé. Akkor kiszedik a deszkákat és a poklos (poklot ver), szennyes, nyálkás, habos részt éles gyökérkefével lekefélik az edény faláról, utána hideg vízzel lemossák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom