Enyedi József: A káposzta jelentősége a nép életében Hajduhadházon (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 1. Debrecen, 1963)

A káposzta szeletelésének többféle módját ismerjük. A legrégibb formája talán az. volt, amikor különböző nagyságú és alakú késeket (16. kép) használtak erre a célra. A késsel szeletelt káposzta szálasabb, nem aprózódik úgy el. Ma az üvegekben savanyított piros káposztát szokták késsel szeletelni. Szeletelése egyenes pengéjű késsel úgy történik, hogy a mellhez fogott káposztát a torzsájáig bevágják, majd a vágás mellett fokozatosan haladva szeletelik le a torzsáról. Görbe pengéjű késekkel is szeletelték régen a káposztát, de 18. kép. A káposztagyalu erre már csak a legöregebb emberek emlékeznek. Nagyobb mennyiségű savanyításkor — még a káposztagyalu használata előtt — a 17. A—B. képen látható késekkel, eszközökkel teknőben aprították a káposztát. Ma majdnem minden háznál van káposztagyalu (18. kép). Azzal könnyebb és szaporább a munka. Ezelőtt 60—70 évvel még csak egy-két embernek volt, s azoktól vették kölcsön. A használatáért 10 krajcárt és egy fej káposztát kellett fizetni. Ma, ha valaki kölcsön kéri, 10 Ft-ot és egy fej káposztát fizet érte. A káposzta gyalulását mindig férfi végzi (19. kép). Rendszerint két támlásszéket úgy állítanak egymás elé, hogy a támlájuk ellenkező oldalra essék.