Enyedi József: A káposzta jelentősége a nép életében Hajduhadházon (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 1. Debrecen, 1963)

kép) rakják, kevés szalmával beterítik és így hagyják mindaddig, míg jó idők járnak. Még a fagy ás beállta előtt körülárkolják és a kiemelt 20—30 em vastagságú földréteggel borítják be. Majd egymástól 1 m távolságra vastag, kibelezett napraforgókórót vagy szalmacsóvát állítanak bele, hogy azon szellőzhessen. Szoktak a prizma alá középre 40 cm mély és 30 cm széles árkot ásni, azt lefedik csutkával (kukoricaszár) és arra rakják a káposztát. Az árkot hosszabbra ássák a prizmánál, hogy azon keresztül is kapjon le- 16i kép

_ Káposztaszeletelő kések vegőt. Jókor tavasszal, amikor a fagyveszély megszűnik, kibontják és jó pénzért értékesítik. A káposzta tárolásakor vigyázni kell, mert ha huzamosabb ideig tárolják letakaratlan, a felül levő fejek levelei könnyen elszíneződhetnek, lila, piros színűvé válhatnak, ami lényegesen csökkenti a káposzta értékét. Ilyen káposztára mondják a hadháziak, hogy bakaros. Savanyítása A káposzta annyira fontos és nélkülözhetetlen tápláléka a hadháziaknak, mint a burgonya, ezért alig akad ház, ahol ne savanyítanának télire. Még a legszegényebb háznál is arra törekednek, hogy legalább egy 25—30 literes edénnyel savanyítsanak. A levágott káposztát nem szokták mindjárt felszeletelni. 10—15 napig szikkasztják, fonnyasztják (14. és 15. kép), mert azt tartják, hogy legalább annyi idő szükséges ahhoz, hogy teljesen beérjen, megfehéredjen és édes torzsája legyen. így a gyaluláskor és taposáskor sem törik, vékonyabb szálúra lehet gyalulni, és nem ereszt annyi levet sem. 17/A. kép. Káposztaaprító eszközök 17jB. kép. Káposztaaprító eszközök