Nyakas Miklós: A hajdúvárosok országgyűlési képviseleti jogának elnyerése 1790-1791 / Hajdúsági Közlemények 17. (Hajdúböszörmény, 1992)

Tartalom

minden fundamentum nélkül nemesi szabadságunk tetemes meg sértődésével és így az egész nemzet nemesi szabadságának nagy meg tsonkittatásával esett, az ablegatus urak adják elől. E végre Negyedik sérelmünknek tegyék nemesi szabadságunknak meg sértését, és az ablegatus urak a nemes magyar haza tekintetes rendeit valóságos nemesi szabadságunkról győzzék meg, meg mutogatván elsőben ugyan a királyi donatiokból, annak utánna sok rendbeli diaetákon az ország tekintetes státusi által egyenlő akarattal a törvények közzé számlált articulusokból és a bécsi pacificatioban is a 16-ik tzikkelyben ki tett conditioból és egynéhány rendbeli diplomatica sanctioból, hogy mi valóságos nemesi szabadsággal birunk, mellyet az ország státusi is közönségesen recognoscaltak akkor, a midőn 1620-ik esztendőben ablegatusainkat regalis által a diaetára hivták, hasonlóképpen hogy a jószágok is, mellyeket birunk, valóságos nemesi jószágok legyenek, az ablegatus urak, mind a donatiokból, mind a statutiokból mutogassák Ötödször azért meg világositván mind nemesi szabadságunkat, mind nemesi jószágunkat, azon sebünket is tegyék ki, hogy ámbár illy bizonyos lett légyen is igaz nemesi szabadsági jussunk, mind azon által annak nagy megsértődésével a 30-adok és vámok fizetésére szoríttatunk. Hogy pedig a mi eleink mint nemesi szabadsággal birók, a nemes juss nagy meg tsonkittatását magában foglaló illyen fizetésektől mentek voltak, nyilván ki tetzik abból, hogy a midőn mind a mult seculumnak vége felé, mind a most folyó seculumnak elein az illyen fizetésre szoríttattak volna, az ország felső részének generálisai, a kiktől volt akkor a hajdú vitézeknek függések, még most is kezünknél lévő pátensekben mindeneknek tudtára adták, hogy mint nemesi szabadsággal birók, sem 30-adokon, sem vámokon, sem hidakon fizetni nem tartozunk. Ablegatus urak azért ezen meg sértett nemesi jussunknak hellyre állításában is mindeneket el kövessenek. Hatodik sebünk az, hogyjóllehet megnemesíttetésünktól fogva mindenkor kapitányok által igazgattattunk, mindazonáltal a most el enyésző igazgatásának módja alatt ebben is tetemesen meg sértettünk, a midőn szolga birói hatalom alá vettettünk. És ámbár az elől állott környül állások utat nyitottak arra, hogy régi igazgatásunknak módjára vissza állyunk, de hogy ebben többször változást ne szenvedjünk, ablegatus urak ennek állandóságára nézve telyes securitast procuralni igyekezzenek. Hetedik sebünk hasonló a mindjárt említetthez, mely abból áll, hogy kapitányaink elől állításában mindenkor szabad választásunk vólt, de ezen szabadságunk is az utóbbi időkben hanyatlani kezdett, még pedig egyedül a vallásbeli tekintetre nézve. Ezen szabad választás azért nemesi szabadságunknak egyik része lévén, hogy ez ennek utánna erőssebb lábon állhasson, ablegatus urak a diaetai articulusokban betétetni iparkodjanak, ugy mindazáltal, hogy ez a szabad választás ki terjedjen különösen minden nemes hajdú városra is olly móddal, minden városnak sessionatus lakosa esztendőnként, magok hadnagyaikat, minek utánna a több városbeli hadnagyok és helybeli tanáts egyet értésével a kapitány által azon hivatalra alkalmatos személyek elől adattatnak, telyes szabadsággal választhassák. Hogyha tekintetes Szabolcs vármegye, mint már ennek előtte majd 100 esztendőktől fogva, most is azt sürgetné, hogy ezen nemes társaság megyéjekhez kaptsoltassék, tehát ezt tegyék ablegatus urak nyoltzadik sebünknek, s az ország tekintetes statusait s rendeit arról capacitalván, hogy ehez semmi jussa nints Szabólts vármegyének, sőt hogy ez az egész országnak nagy kárára szolgálna, ha tsak ugyan nyomosán sürgetné az emiitett tekintetes vármegye, azzal kell elől állani, hogy tsak a mostani kevés idő alatt lett hozzá való kaptsoltatásunk, mely nagy kárunkkal és romlásunkkal vólt egyben köttetve a közönséges tereh hordozására nézve és eddig való igazgattatásunk módja meg változtatásával ezen nemes népben be óltatott vitézi spiritus ugy meg fojtatott, hogy tsak nem az el enyészéshez közelgett. Kilencedik sebünk az, hogy mi ugyan a midőn nemesi szabadtsággal megajándékoztattunk, ezen királyi adományhoz azon feltétel ragasztatott, hogy a mikor az szükség kivánnya a haza, s annak szabadtsága óltalmára fel fegyverkezzünk és hogy ezt mind ez ideig tökélletesen bé töltöttük, sőt hogy ezen kötelességünk felett sokkal többet tselekedtünk, a kezekbe adandó hiteles levelekből mutassák meg az ablegatus urak, tagadhatatlan mind az által, hogy ezen kötelességünknek végben vitelében is tetemesen meg sértettünk, mert a mi fegyverrel való szolgálatunknak tsak addig kellene tartani, míg a haza környül állási kivánnyák, azonban 37