Nyakas Miklós: A hajdúvárosok országgyűlési képviseleti jogának elnyerése 1790-1791 / Hajdúsági Közlemények 17. (Hajdúböszörmény, 1992)

Tartalom

bányavárosok, a koronabirtokok, a különféle kiváltságokkal rendelkező mezővárosok. Ráadásul az egy fogalom alá vont egységek sem rendelkeztek azonos jogokkal és kötelezettségekkel. Nézzük például a szabad kerületek esetét. Fényes Elek a magyar királyság szabad kerületeit a következőképpen csoportosította:*

10

1* 1. Olyanok, melyeknek „egyes lakosai személyesen is nemesek". Ilyen például a Horvátországban lévő túrmezei (turopolyai) nemes kerület. 2. Olyanok, „melyeknek lakosai összesen tesznek egy nemest s különös portával, saját, a vármegyétől független tisztikarral s országgyűlési székkel és szavazattal bírnak". Fényes Elek ide sorolta a jászkun, a hajdú-, és a magyar tengermelléki kerületet. 3. Olyanok, „melyek tulajdon portákkal és független tisztikarral bírnak ugyan, de országgyűlési szavazatuk nincs. Ide sorolta a szepesi tizenhat város kerületét. 4. Olyanok, melyek „sem külön portákkal, sem íüggetlen tisztikarral, sem országgyűlési joggal nem dicsekedhetnek, de rendes jobbágyi szolgálatokat nem tesznek, s különféle kiváltságokban részesülnek". Fényes Elek ide sorolta a korona nagykikindai és tiszai kerületét. Igazat kell azonban adnunk/ïrefry Istvánnak abban, hogy tulajdonképpeni szabad kerületnek csak a második és a harmadik pont alatt felsoroltak tekinthetők. Igaz ugyan, hogy a túrmezei nemeseknek külön tisztikaruk és bíróságuk volt, sőt pallosjoggal is rendelkeztek, de közigazgatásilagh mégis Zágráb megye fennhatósága alatt álltak. Ugyanez vonatkozik a korona tiszai kerületére, amely Bács-Bodrog és a kamara nagykikindai kerületére, amely Torontál vármegye közigazgatása alá tartozott, ez utóbbiaknál természetesen a nemesi jogállás is hiányzott. Jól tudjuk, hogy ez az osztályozás formális, s nincs tekintettel a gyarkan homlokegyenest eltérő történeti fejidősére, mégis azt kell mondanunk, hogy az igzaságnak nagyon sok,jelentős elemét tartalmazza. Követi jelentés az 1790/91-es Országgyűlésről 25